32És menének ama helyre, a melynek Gecsemáné a neve; és monda az ő tanítványainak: Üljetek le itt, a míg imádkozom. (Mát 26,36-46; Luk 22,40-46; Ján 18,1.2) 33És maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrődni; (Ruth 4,18-22;1Móz 38,18.29.30) 34És monda nékik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok. (Ján 12,27) 35És egy kevéssé előre menvén, a földre esék, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra; (Zsolt 103,11) 36És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. (Márk 10,38) 37Azután visszatére és aluva találá őket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni? (Jak 4,17) 38Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen. (1Sám 2,5) 39És ismét elmenvén, imádkozék, ugyanazon szavakkal szólván. (Ésa 41,8-10;54,5; Jer 31,3.20) 40A mikor pedig visszatére, ismét aluva találá őket; mert a szemeik megnehezedtek vala, és nem tudták mit feleljenek néki. (1Móz 12,3;17,7;18,18) 41Harmadszor is jöve, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Elég; eljött az óra; ímé az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik. (Mát 10,34.35) 42Keljetek föl, menjünk: ímé elközelgett, a ki engem elárul. (5Móz 8,3)