³²Odaértek a majorba, amelyet Getszemáninak hívnak. Akkor azt mondta tanítványainak: »Üljetek le itt, amíg imádkozom.« ³³Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és elkezdett remegni és gyötrődni. ³⁴Azt mondta nekik: »Halálosan szomorú a lelkem. Maradjatok itt és virrasszatok.« ³⁵Egy kissé előbbre ment, a földre borult és imádkozott, hogy ha lehetséges, távozzék el tőle ez az óra. ³⁶Ezt mondta: »Abba, Atyám! Minden lehetséges neked. Vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te.« ³⁷Ezután visszajött, és alva találta őket. Így szólt Péterhez: »Simon, alszol? Nem tudtál virrasztani egy órát? ³⁸Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.« ³⁹Aztán újra elment és imádkozott, ugyanazokkal a szavakkal. ⁴⁰Megint visszatért, és alva találta őket, mert a szemük elnehezedett; nem is tudták, mit feleljenek neki. ⁴¹Majd harmadszor is odajött, és azt mondta nekik: »Aludjatok már és nyugodjatok! Elég, eljött az óra! Íme, az Emberfiát a bűnösök kezébe adják. ⁴²Keljetek föl, menjünk! Íme, közel van már, aki elárul engem.«

KNB SZIT STL BD RUF KG