23 1Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak, (Márk 12,38-40; Luk 11,39-52;20,45-47) 2Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: (Márk 14,17-26; Luk 22,14-23; Ján 13,21-26) 3Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik. (Malak 2,7.8) 4Mert ők nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállaira vetik; de ők az ujjokkal sem akarják azokat illetni. (Luk 11,46) 5Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik, hogy lássák őket az emberek: mert megszélesítik az ő homlokszíjjaikat; és megnagyobbítják az ő köntöseik peremét; (2Móz 13,9.4Móz;15,38-39.5Móz;11,13-22; Mát 6,1) 6És szeretik a lakomákon a főhelyet, és a gyülekezetekben az elölűlést. (Márk 12,38.40; Luk 11,43) 7És a piaczokon való köszöntéseket, és hogy az emberek így hívják őket: Mester, Mester! (Márk 16,1-10; Luk 24,1-10; Ján 20,1-18) 8Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. (1Kor 11,23-25) 9Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, a ki a mennyben van. (Csel 1,10) 10Doktoroknak se hivassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok, a Krisztus. (2Móz 24,8; Jer 31,31; Zak 9,11) 11Hanem a ki a nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok. (Mát 20,26.27) 12Mert a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik. (Péld 29,23; Jób 22,29; Ésa 21,31; Luk 14,11;18,14.1Pét;5,5)