Károli Gáspár revideált fordítása 1908-ból.
A Máté írása szerint való szent evangyéliom
18
1Abban az órában menének a tanítványok Jézushoz, mondván: Vajjon ki nagyobb a mennyeknek • országában?• Márk 9,33.  34.  Luk. 9,46.  22,24.  
2És előhíván Jézus egy kis gyermeket, közéjök állítja vala azt,
   3És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen • nem mentek be a mennyeknek országába.• rész 19,14.  Márk 10,15.  Luk. 18,17.  
   4A ki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában.• rész 8,12.  
   5És a ki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, • engem fogad be.• rész 10,40.  25,40.  Luk. 9,48.  Márk 9,37.  Ján. 13,20.  
   6A ki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, • és a tenger mélységébe vessék.• Luk. 17,1-2.  
   7Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek; • de jaj annak az embernek, a ki által a botránkozás esik.• Luk. 17,1.  
   8Ha pedig a te • kezed vagy a te lábad megbotránkoztat téged, vágd le azokat és vesd el magadtól; jobb néked az életre sántán vagy csonkán bemenned, hogynem két kézzel vagy két lábbal vettetned az örök tűzre.• rész 5,29.  30.  
   9És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; jobb néked félszemmel bemenned az életre, hogynem két szemmel vettetned a gyehenna tüzére.
   10Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok; mert mondom néktek, • hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orczáját.• Zsid. 1,14.  
   11Mert az embernek Fia • azért jött, hogy megtartsa, a mi elveszett vala.• Luk. 19,10.  
   12Mit gondoltok? Ha valamely embernek száz juha • van, és egy azok közül eltévelyedik: vajjon a kilenczvenkilenczet nem hagyja-é ott, és a hegyekre menvén, nem keresi-é azt, a melyik eltévelyedett?• Luk. 15,4.  
   13És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek, inkább örvend azon, mint a kilenczvenkilenczen, a mely el nem tévelyedett.
   14Ekképen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elveszszen e kicsinyek közül.• Márk 12,18-27.  Luk. 20,27-40.  † Csel. 23,6.  8.  
   15Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld • meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát;• 3Móz. 19,17.  Luk. 17,3.  Gal. 6,1.  
   16Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy • két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó.• 5Móz. 19,15.  
   17Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, • legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.• 1Kor. 5,13.  
   18Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, • a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.• rész 16,19.  Ján. 20,23.  
   19Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek • egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám.• Márk 11,24.  
   20Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, • ott vagyok közöttük.• rész 28,20.  
   21Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is?• Luk. 13,25.  27.  
   22Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer • is, hanem még hetvenhétszer is.• Luk. 17,4.  
   23Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki számot akar vala vetni az ő szolgáival.• 2Móz. 3,6.  
   24Mikor pedig számot kezde vetni, hozának eléje egyet, a ki tízezer tálentommal vala adós.• Márk 13,34.  Luk. 19,12.  
   25Nem tudván pedig fizetni, parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, a mije vala, és fizessenek.• Róm. 12,6.  
   26Leborulván azért a szolga előtte, könyörög vala néki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked.• Márk 12,28-31.  
   27Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá őt, és az adósságot is elengedé néki.• Ésa. 29,13.  
   28Kimenvén pedig az a szolga, találkozék egygyel az ő szolgatársai közül, a ki száz dénárral vala néki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, a mivel tartozol.• 5Móz. 6,5.  
   29Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörög vala néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked.
   30De ő nem akará; hanem elmenvén, börtönbe veté őt, mígnem megfizeti, a mivel tartozik.• 3Móz. 19,18.  
   31Látván pedig az ő szolgatársai, a mik történtek vala, felettébb megszomorodának; és elmenvén, mindent megjelentének az ő uroknak, a mik történtek vala.• rész 7,12.  Róm. 13,10.  Gal. 5,14.  
   32Akkor előhivatván őt az ő ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem:
   33Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, a miképen én is könyörültem te rajtad?• Márk 12,35-37.  Luk. 20,41-44.  
   34És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, • mígnem megfizeti mind, a mivel tartozik.• rész 5,26.  
   35Ekképen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szivetekből • meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket.• rész 6,14.  15.