18 1Abban az órában menének a tanítványok Jézushoz, mondván: Vajjon ki nagyobb a mennyeknek országában? (Márk 9,33.34; Luk 9,46;22,24) 2És előhíván Jézus egy kis gyermeket, közéjök állítja vala azt, 3És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába. (Mát 19,14; Márk 10,15; Luk 18,17) 4A ki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában. (Mát 8,12) 5És a ki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be. (Mát 10,40;25,40; Luk 9,48; Márk 9,37; Ján 13,20) 6A ki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék. (Luk 17,1-2) 7Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, a ki által a botránkozás esik. (Luk 17,1) 8Ha pedig a te kezed vagy a te lábad megbotránkoztat téged, vágd le azokat és vesd el magadtól; jobb néked az életre sántán vagy csonkán bemenned, hogynem két kézzel vagy két lábbal vettetned az örök tűzre. (Mát 5,29.30) 9És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; jobb néked félszemmel bemenned az életre, hogynem két szemmel vettetned a gyehenna tüzére. 10Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok; mert mondom néktek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orczáját. (Zsid 1,14) 11Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, a mi elveszett vala. (Luk 19,10) 12Mit gondoltok? Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik: vajjon a kilenczvenkilenczet nem hagyja-é ott, és a hegyekre menvén, nem keresi-é azt, a melyik eltévelyedett? (Luk 15,4) 13És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek, inkább örvend azon, mint a kilenczvenkilenczen, a mely el nem tévelyedett. 14Ekképen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elveszszen e kicsinyek közül. (Márk 12,18-27; Luk 20,27-40;Csel 23,6.8) 15Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát; (3Móz 19,17; Luk 17,3; Gal 6,1) 16Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó. (5Móz 19,15) 17Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő. (1Kor 5,13) 18Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen. (Mát 16,19; Ján 20,23) 19Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám. (Márk 11,24) 20Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. (Mát 28,20) 21Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is? (Luk 13,25.27) 22Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is. (Luk 17,4) 23Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki számot akar vala vetni az ő szolgáival. (2Móz 3,6) 24Mikor pedig számot kezde vetni, hozának eléje egyet, a ki tízezer tálentommal vala adós. (Márk 13,34; Luk 19,12) 25Nem tudván pedig fizetni, parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, a mije vala, és fizessenek. (Róm 12,6) 26Leborulván azért a szolga előtte, könyörög vala néki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. (Márk 12,28-31) 27Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá őt, és az adósságot is elengedé néki. (Ésa 29,13) 28Kimenvén pedig az a szolga, találkozék egygyel az ő szolgatársai közül, a ki száz dénárral vala néki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, a mivel tartozol. (5Móz 6,5) 29Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörög vala néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. 30De ő nem akará; hanem elmenvén, börtönbe veté őt, mígnem megfizeti, a mivel tartozik. (3Móz 19,18) 31Látván pedig az ő szolgatársai, a mik történtek vala, felettébb megszomorodának; és elmenvén, mindent megjelentének az ő uroknak, a mik történtek vala. (Mát 7,12; Róm 13,10; Gal 5,14) 32Akkor előhivatván őt az ő ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem: 33Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, a miképen én is könyörültem te rajtad? (Márk 12,35-37; Luk 20,41-44) 34És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, a mivel tartozik. (Mát 5,26) 35Ekképen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szivetekből meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket. (Mát 6,14.15)