23És mikor a hajóra szállt vala, követék őt az ő tanítványai. (Mát 7,17) 24És ímé nagy háborgás lőn a tengeren, annyira, hogy a hajót elborítják vala a hullámok; ő pedig aluszik vala. (Márk 4,37-41; Luk 8,23.25) 25És az ő tanítványai hozzámenvén, felkölték őt, mondván: Uram, ments meg minket; mert elveszünk. (Zak 13,7; Ján 16,32) 26És monda nékik: Mit féltek, óh kicsinyhitűek? Ekkor fölkelvén, megdorgálá a szeleket és a tengert, és lőn nagy csendesség. (Mát 14,31;16,8) 27Az emberek pedig elcsodálkozának, mondván: Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek néki.
37Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék. (Mát 8,23-27; Luk 8,23-25) 38Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték őt és mondának néki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk? (Mát 16,6; Luk 12,1;Márk 3,6) 39És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lőn nagy csendesség. (Mát 4,11.13) 40És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek? (Márk 6,52) 41És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki?