Keresés a Bibliában

12 1Abban az időben a vetéseken át haladt Jézus szombatnapon; tanítványai pedig megéheztek, és kezdték a kalászokat tépni és enni. (5Móz 23,26) 2Látván pedig ezt a farizeusok, mondának néki: Ímé a te tanítványaid azt cselekszik, a mit nem szabad szombatnapon cselekedni. (2Móz 20,10) 3Ő pedig monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett vala ő és a kik vele valának? (1Sám 21,7) 4Hogyan ment be az Isten házába, és ette meg a szentelt kenyereket, a melyeket nem vala szabad megennie néki, sem azoknak, a kik ő vele valának, hanem csak a papoknak? (1Sám 21,5-7;3Móz 24,5-9) 5Vagy nem olvastátok-é a törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot a templomban és nem vétkeznek? (4Móz 28,9) 6Mondom pedig néktek, hogy a templomnál nagyobb van itt. (1Móz 1,27) 7Ha pedig tudnátok, mi ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat. (Hós 6,6; Mát 9,13) 8Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia. (1Kor 7,10.11) 9És távozván onnan, méne az ő zsinagógájukba. (1Móz 8,21) 10És ímé, vala ott egy elszáradt kezű ember. És megkérdék őt, mondván: Ha szabad-é szombatnapon gyógyítani? hogy vádolhassák őt. (Luk 14,3) 11Ő pedig monda nékik: Kicsoda közületek az az ember, a kinek van egy juha, és ha az szombatnapon a verembe esik, meg nem ragadja és ki nem vonja azt? (Luk 13,15;14,5) 12Mennyivel drágább pedig az ember a juhnál! Szabad tehát szombatnapon jót cselekedni. (Luk 14,5) 13Akkor monda annak az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és olyan éppé lőn, mint a másik. (1Kor 7,7.17) 14A farizeusok pedig kimenvén, tanácsot tartának ellene, hogyan veszíthetnék el őt. (Ján 5,16) 15Jézus pedig észrevévén ezt, eltávozék onnan. És követé őt nagy sokaság, és ő meggyógyítja vala mindnyájokat; (Márk 3,7-12) 16És megfenyegeté őket, hogy őt ismertté ne tegyék; (Mát 8,4) 17Hogy beteljesedjék Ésaiás próféta mondása, a ki így szólt: (Ésa 42,1-4) 18Ímé az én szolgám, a kit választottam; az én szerelmesem, a kiben az én lelkem kedvét lelé; lelkemet adom ő belé, és ítéletet hirdet a pogányoknak. (Mát 3,17) 19Nem verseng, és nem kiált; az utczákon senki nem hallja szavát. (Márk 7,31) 20A megrepedezett nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, mígnem diadalomra viszi az ítéletet. (2Móz 20,12-16) 21És az ő nevében reménykednek majd a pogányok. (Márk 7,37) 22Akkor egy vak és néma ördöngőst hoztak ő eléje; és meggyógyítá azt, annyira, hogy a vak és néma mind beszél, mind lát vala. (Mát 9,34; Márk 3,22-30; Luk 11,14-26.29-32) 23És elálmélkodék az egész sokaság, és monda: Vajjon nem ez-é Dávidnak ama Fia? (Mát 6,20; Luk 12,33) 24A farizeusok pedig ezt hallván, mondának: Ez nem űzi ki az ördögöket, hanemha Belzebubbal, az ördögök fejedelmével. (Mát 9,34) 25Jézus pedig, tudva az ő gondolataikat, monda nékik: Minden ország, a mely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, a mely meghasonlik magával. 26Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, önmagával hasonlott meg; mimódon állhat meg tehát az ő országa? (Gal 4,4) 27És ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Azért ők magok lesznek a ti bíráitok. 28Ha pedig én Istennek Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa. (1Ján 3,8) 29Avagy mi módon mehet be valaki a hatalmasnak házába és rabolhatja el annak kincseit, hanemha megkötözi előbb a hatalmast és akkor rabolja ki annak házát? (Ésa 49,24) 30A ki velem nincsen, ellenem van; és a ki velem nem gyűjt, tékozol. (Márk 9,40; Luk 9,50) 31Azt mondom azért néktek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek. (Zsid 6,4.6;10,26.1Ján;5,16) 32Még a ki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik; de a ki a Szent Lélek ellen szól, annak sem ezen, sem a más világon meg nem bocsáttatik. (Márk 3,29; Luk 12,10.1Tim;1,13) 33Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert gyümölcséről ismerik meg a fát. (Mát 7,17) 34Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a száj. 35A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat. (Márk 8,15; Luk 12,1) 36De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. 37Mert a te beszédidből ismertetel igaznak, és a te beszédidből ismertetel hamisnak. (Mát 6,30) 38Ekkor felelének néki némelyek az írástudók és farizeusok közül, mondván: Mester, jelt akarnánk látni te tőled. (Mát 16,1) 39Ő pedig felelvén, monda nékik: E gonosz és parázna nemzetség jelt kiván; és nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele. (Márk 8,12; Luk 11,29) 40Mert a miképen Jónás három éjjel és három nap volt a czethal gyomrában, azonképen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában. (Jón 2,12) 41Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál. (Luk 11,32; Jón 3,5) 42Délnek királyné asszonya felkél majd az ítéletkor e nemzetséggel együtt, és kárhoztatja ezt: mert ő eljött a földnek széléről, hogy hallhassa a Salamon bölcseségét; és ímé, nagyobb van itt Salamonnál. (Luk 11,31.1Kir;10,1-10) 43Mikor pedig a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresve, és nem talál: (Luk 11,24-26) 44Akkor ezt mondja: Visszatérek az én házamba, a honnét kijöttem. És oda menvén, üresen, kisöpörve és fölékesítve találja azt. 45Akkor elmegy és vesz maga mellé más hét lelket, gonoszabbakat ő magánál, és bemenvén, ott lakoznak; és ennek az embernek utolsó állapotja gonoszabb lesz az elsőnél. Így lesz ezzel a gonosz nemzetséggel is. (2Pét 2,20) 46Mikor pedig még szóla a sokaságnak, ímé az ő anyja és az ő testvérei állanak vala odakünn, akarván ő vele szólni. (Mát 13,55) 47És monda néki valaki: Ímé a te anyád és testvéreid odakünn állanak, és szólni akarnak veled. (Ján 1,42; Eféz 2,20) 48Ő pedig felelvén, monda a hozzá szólónak: Kicsoda az én anyám; és kik az én testvéreim? (Luk 2,49) 49És kinyujtván kezét az ő tanítványaira, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim! (Mát 17,9; Márk 8,30; Luk 9,21) 50Mert a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám. (Róm 8,29)

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet