30És az apostolok összegyűlekezének Jézushoz, és elbeszélének néki mindent, azt is, a miket cselekedtek, azt is, a miket tanítottak vala. (Luk 9,10) 31Ő pedig monda nékik: Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert sokan valának a járó-kelők, és még evésre sem volt alkalmas idejök. (5Móz 24,1; Mát 5,31.32) 32És elmenének hajón egy puszta helyre csupán ő magok. 33A sokaság pedig meglátá őket, a mint mennek vala, és sokan megismerék őt; és minden városból egybefutának oda gyalog, és megelőzék őket, és hozzá gyülekezének. (Mát 14,13-21; Luk 9,11-17; Ján 6,1-13) 34És kimenvén Jézus nagy sokaságot láta, és megszáná őket, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé őket sokra tanítani. (Mát 9,36) 35Mikor pedig immár nagy idő vala, hozzámenvén az ő tanítványai mondának: Puszta ez a hely, és immár nagy idő van: (Mát 23,14; Luk 20,47) 36Bocsásd el őket, hogy elmenvén a körülfekvő majorokba és falvakba, vegyenek magoknak kenyeret; mert nincs mit enniök. (2Kir 12,9) 37Ő pedig felelvén, monda nékik: Adjatok nékik ti enniök. És mondának néki: Elmenvén, vegyünk-é kétszáz pénz árú kenyeret, hogy enni adjunk nékik? (Luk 21,1-4) 38Ő pedig monda nékik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg. És megtudván, mondának: Öt, és két halunk. (Mát 5,32; Luk 16,18) 39És parancsolá nékik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra. 40Letelepedének azért szakaszonként, százával és ötvenével. (Mát 19,13-15; Luk 18,15-17) 41Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is elosztá mindnyájok között. (Márk 7,34) 42Evének azért mindnyájan, és megelégedének; (Mát 18,3; Luk 18,17) 43És maradékot is szedének fel tizenkét tele kosárral, és a halakból is. (Márk 9,36) 44A kik pedig a kenyerekből ettek, mintegy ötezeren valának férfiak. (Mát 19,16-30; Luk 18,18-30)