³⁰Az apostolok ismét összegyűltek Jézus körül, és mindnyájan beszámoltak, hogy mi mindent tettek és mit tanítottak. ³¹Ő ekkor azt mondta nekik: »Gyertek félre egy magányos helyre, és pihenjetek meg egy kicsit.« Olyan sokan jöttek-mentek ugyanis, hogy még enni sem volt idejük. ³²Bárkába szálltak tehát, és félrevonultak egy elhagyatott helyre, egyedül.
³³Sokan látták azonban őket, s észrevették, amikor elmentek. Minden városból futottak oda gyalog, és megelőzték őket. ³⁴Amikor kiszállt, Jézus meglátta a hatalmas tömeget, és megesett rajtuk a szíve, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok, és sok mindenre kezdte őket tanítani. ^{(Ez 34,5) 35}Amikor az óra már későre járt, odamentek hozzá tanítványai, és azt mondták neki: »Sivár ez a hely és az idő későre jár. ³⁶Bocsásd el őket, hogy a környékbeli majorokba és falvakba menjenek és élelmet vegyenek maguknak.« ³⁷Ő azonban ezt felelte nekik: »Adjatok nekik ti enni.« Azok így válaszoltak: »Menjünk el és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?« ³⁸Erre megkérdezte tőlük: »Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg.« Mikor megszámolták, azt mondták: »Öt darab, és két halunk.« ³⁹Ő megparancsolta nekik, hogy telepítsék le mindnyájukat csoportokban a zöld füvön. ⁴⁰Letelepedtek tehát csoportonként százával, ötvenével. ⁴¹Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, áldás mondott, és megtörte a kenyereket. Azután odaadta tanítványainak, hogy eléjük tegyék. A két halat is elosztotta valamennyiük között. ⁴²Mindnyájan ettek és jóllaktak. ⁴³A megmaradt kenyérdarabokkal és a halakkal tizenkét kosarat töltöttek meg. ⁴⁴Akik ettek a kenyerekből, ötezren voltak, csak a férfiak.

KNB SZIT STL BD RUF KG