50Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket. (Luk 4,14) 51És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe. (Márk 16,19; Csel 1,9) 52Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe; (Luk 15,5) 53És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen. (Csel 1,14)
4És velök összejövén, meghagyá nékik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem: (Luk 24,49;Ján 14,26;15,26) 5Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap mulva. (Mát 3,11; Márk 1,8; Luk 3,16; Ján 1,33; Csel 2,1-4) 6Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek? (Csel 4,1;Csel 2,12) 7Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett. 8Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig. (Csel 2,32) 9És mikor ezeket mondotta, az ő láttokra felemelteték, és felhő fogá el őt szemeik elől. (Márk 16,19; Luk 24,51) 10És a mint szemeiket az égre függesztették, mikor ő elméne, ímé két férfiú állott meg mellettük fehér ruhában, (Csel 4,18;Mát 27,25) 11Kik szóltak is: Galileabeli férfiak, mit állotok nézve a mennybe? Ez a Jézus, a ki felviteték tőletek a mennybe, akképen jő el, a miképen láttátok őt felmenni a mennybe. (Mát. 24,30. Márk 13,26. Jel. 1,7. 1 Thess 4,16.)