1 1Első könyvemet írtam, Theofilus, mindazokról, a miket kezdett Jézus cselekedni és tanítani, (Luk 1,3) 2Mind a napig, melyen fölviteték, minekutána parancsolatokat adott a Szent Lélek által az apostoloknak, kiket választott vala magának. (Mát 28,19; Márk 16,15; Luk 24,49) 3Kiknek az ő szenvedése után sok jel által meg is mutatta, hogy ő él, negyven napon át megjelenvén nékik, és szólván az Isten országára tartozó dolgokról. (Mát 28,18; Márk 16,12.14; Luk 24,15.34.36; Ján 20,19.26;21,1-14.1Kor;15,5-8) 4És velök összejövén, meghagyá nékik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem: (Luk 24,49;Ján 14,26;15,26) 5Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap mulva. (Mát 3,11; Márk 1,8; Luk 3,16; Ján 1,33; Csel 2,1-4) 6Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek? (Csel 4,1;Csel 2,12) 7Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett. 8Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig. (Csel 2,32) 9És mikor ezeket mondotta, az ő láttokra felemelteték, és felhő fogá el őt szemeik elől. (Márk 16,19; Luk 24,51) 10És a mint szemeiket az égre függesztették, mikor ő elméne, ímé két férfiú állott meg mellettük fehér ruhában, (Csel 4,18;Mát 27,25) 11Kik szóltak is: Galileabeli férfiak, mit állotok nézve a mennybe? Ez a Jézus, a ki felviteték tőletek a mennybe, akképen jő el, a miképen láttátok őt felmenni a mennybe. (Mát. 24,30. Márk 13,26. Jel. 1,7. 1 Thess 4,16.) 12Akkor megtérének Jeruzsálembe a hegyről, mely hívatik Olajfák hegyének, mely Jeruzsálem mellett van, egy szombatnapi járóföldre. 13És mikor bementek, felmenének a felsőházba, a hol szállva valának: Péter és Jakab, János és András, Filep és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, és Simon, a zelóta, és Júdás, a Jakab fia. (Eféz 1,20.22;Luk 1,77;24,47) 14Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosak valának az imádkozásban és a könyörgésben, az asszonyokkal és Máriával, Jézusnak anyjával, és az ő atyjafiaival együtt. (Luk 24,48; Csel 1,22;2,32;3,15;Ján 15,26.27) 15És azokban a napokban felkelvén Péter a tanítványok között, monda (vala pedig ott együtt mintegy százhúsz főnyi sokaság): (Tit 2,14.1Pét;1,19;1Pét 5,2.3) 16Atyámfiai, férfiak, szükség volt betelni annak az írásnak, melyet megjövendölt a Szent Lélek Dávid szája által Júdás felől, ki vezetőjük lőn azoknak, a kik megfogták Jézust. (Zsolt 41,10;Mát 26,47; Márk 14,43; Luk 22,47; Ján 18,3) 17Mert mi közénk számláltatott, és elnyerte ennek a szolgálatnak az osztályrészét. (Mát 10,4; Márk 3,19) 18(Ez hát mezőt szerze hamisságának béréből; és alá zuhanván, elhasadt középen, és minden belső része kiomlott. (Mát 26,15; Luk 22,5) 19És ez tudtokra lőn mindazoknak, kik Jeruzsálemben lakoznak; úgy hogy az a mező tulajdon nyelvökön Akeldamának, azaz Vérmezőnek neveztetett el.) (Mát 27,8) 20Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: Legyen az ő lakóhelye puszta, és ne legyen lakó abban. És: Az ő püspökségét más vegye el. (Zsolt 69,26;Zsolt 109,8) 21Szükség azért, hogy azok közül a férfiak közül, a kik velünk együtt jártak minden időben, míg az Úr Jézus közöttünk járt-kelt, (1Kir 18,12.2Kir;2,16; Ezék 3,14) 22A János keresztségétől kezdve mind a napig, melyen fölviteték tőlünk, azok közül egy az ő feltámadásának bizonysága legyen mivelünk egyetemben. (Csel 22,19; Márk 13,9.2Kor;11,24.25;Csel 4,17.18) 23Állatának azért elő kettőt, Józsefet, ki hivatik Barsabásnak, kinek mellékneve Justus vala, és Mátyást. (Mát 5,11.12; Luk 6,22.23; Fil 1,29) 24És imádkozván, mondának: Te, Uram, ki mindeneknek szívét ismered, mutasd meg a kettő közül egyiket, a kit kiválasztottál, (Csel 2,46) 25Hogy elnyerje az osztályrészét e szolgálatnak és apostolságnak, melytől eltévelyedék Júdás, hogy az ő saját helyére jusson. (Csel 2,45;4,34.35) 26Sorsot vetének azért reájok, és esék a sors Mátyásra, és a tizenegy apostol közé számláltaték. (Ezék 3,23)