13És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus. (Márk 16,12) 14És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek. (Luk 13,16; Mát 10,24; Luk 6,40) 15És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton. (Mát 24,9) 16De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék. (1Kir 16,24) 17Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal? (1Móz 33,19;48,22; Józs 24,32) 18Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon? 19És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt: (Zsolt 69,5) 20És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt. (Luk 14,26;16,7; Luk 24,49) 21Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek. (Luk 9,52.53) 22Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának; (Luk,24 10. Mát. 28,8.) 23És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él. (Luk,24 40. 54. Luk 4,14.;Luk 5,37;8,18; Mát 3,17;17,5; Márk 1,11;9,7; Luk 3,22;9,35.2Pét;1,17) 24És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták. (Luk,24 12.) 25És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak! (1Ján 3,23) 26Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe? (Zsolt 110,7) 27És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak. (Dán 9,26; Csel 4,28) 28Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne. (Luk 14,26;15,26) 29De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon. 30És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá. 31És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük. (Luk 6,14; Luk 7,16;24,19) 32És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat? (Luk,24 27.) 33És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának. 34Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak! (1Kor 15,5) 35És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről. (Luk 10,28;17,12;18,9)