Az emmauszi tanítványok.
13Ketten közülük még aznap egy Emmausz nevű faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyira fekszik. 14Közben beszélgettek mindarról, ami történt. 15Miközben így beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett és csatlakozott hozzájuk. 16De szemük el volt takarva, hogy föl ne ismerjék. 17Megszólította őket: „Miről társalogtok itt az úton?” Erre szomorúan megálltak. 18Egyikük, akit Kleofásnak hívtak, hozzáfordult: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?” 19„Micsoda?” – kérdezte. „A názáreti Jézus esete, felelték, aki szóban és tettben nagy hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. 20Főpapjaink és elöljáróink halálra ítélték és keresztre feszítették. 21Mi viszont azt reméltük, hogy ő fogja megszabadítani Izraelt. De ma már harmadnapja annak, hogy ez történt. 22Igaz, hogy néhány közénk tartozó asszony megzavart minket. 23Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták a testét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt állították, hogy él. 24Társaink közül néhányan a sírhoz mentek és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok mondták. Őt magát azonban nem látták.” 25Erre ő így szólt: „Ti oktalanok, milyen nehezen hiszitek mindazt, amit a próféták jövendöltek! 26Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” 27Aztán Mózesen kezdve valamennyi prófétánál megmagyarázta, ami az Írásokban róla szól. 28Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akart volna menni. 29De azok marasztalták: „Maradj velünk, kérték, mert esteledik és már lemenőben van a Nap.” Betért tehát, hogy velük maradjon. 30Mikor asztalhoz ültek, kenyeret vett kezébe, megáldotta, megtörte és odanyújtotta nekik. 31Erre megnyílt szemük és fölismerték. De ő eltűnt előlük. 32„Ugye lángolt a szívünk, mondták egymásnak, mikor útközben beszélt hozzánk és kifejtette az Írásokat?” 33Még abban az órában útra keltek és visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat. 34Azok ezzel fogadták őket: „Az Úr valóban föltámadt és megjelent Simonnak.” 35Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy hogyan ismerték föl a kenyértörésnél.