23 1És fölkelvén az ő egész sokaságuk, vivék őt Pilátushoz. (Mát 27,2.11-14; Márk 15,1-5; Ján 18,28-32) 2És kezdék őt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy ez a népet félrevezeti, és tiltja a császár adójának fizetését, mivelhogy ő magát ama király Krisztusnak mondja. (Mát 22,17-21;Csel 17,6.7) 3Pilátus pedig megkérdé őt, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? És ő felelvén néki, monda: Te mondod! (Ján 18,33-37) 4Monda pedig Pilátus a főpapoknak és a sokaságnak: Semmi bűnt nem találok ez emberben. 5De azok erősködének, mondván: A népet felzendíti, tanítván az egész Júdeában, elkezdve Galileától mind idáig. (Luk 21,20) 6Pilátus pedig Galileát hallván, megkérdé, vajjon galileai ember-é ő? (Zak 9,9) 7És mikor megtudta, hogy ő a Héródes hatósága alá tartozik, Héródeshez küldé őt, mivelhogy az is Jeruzsálemben vala azokban a napokban. (2Móz 23,17) 8Héródes pedig Jézust látván igen megörüle: mert sok időtől fogva kívánta őt látni, mivelhogy sokat hallott ő felőle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet ő tesz. (Mát 14,1) 9Kérdezé pedig őt sok beszéddel; de ő semmit nem felele néki. 10Ott állanak vala pedig a főpapok és az írástudók, teljes igyekezettel vádolván őt. 11Héródes pedig az ő katonáival egybe semminek állítván és kicsúfolván őt, minekutána felöltöztette fényes ruhába, visszaküldé Pilátushoz. (Luk 12,6) 12És az napon lőnek barátok egymással Pilátus és Héródes; mert az előtt ellenségeskedésben valának egymással. 13Pilátus pedig a főpapokat, főembereket és a népet egybegyűjtvén, (Mát 27,15-30; Márk 15,6-19; Ján 18,39;19,16) 14Monda nékik: Ide hoztátok nékem ez embert, mint a ki a népet félrevezeti: és ímé én ti előttetek kivallatván, semmi olyan bűnt nem találtam ez emberben, a mivel őt vádoljátok: (Ján 18,38) 15De még Héródes sem; mert titeket ő hozzá igazítálak; és ímé semmi halálra való dolgot nem cselekedett ő. (Luk,23 7. 8.) 16Megfenyítvén azért őt, elbocsátom. (2Móz 20,10.5Móz;5,14; Nehem 13,19; Jer 17,21; Mát 12,2; Márk 2,24; Luk 6,2) 17Kell vala pedig elbocsátania nékik ünnepenként egy foglyot. (Mát 27,15) 18De felkiálta az egész sokaság, mondván: Vidd el ezt, és bocsásd el nékünk Barabbást! (Csel 3,14.15) 19Ki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe. 20Pilátus azért ismét felszólala, el akarván bocsátani Jézust; (Luk 8,11;Mát 12,45; Luk 11,26.2Pét;2,20) 21De azok ellene kiáltának, mondván: Feszítsd meg! Feszítsd meg őt! (2Móz 12,3-6.14-20) 22Ő pedig harmadszor is monda nékik: Mert mi gonoszt tett ez? Semmi halálra való bűnt nem találtam ő benne; megfenyítvén azért őt, elbocsátom! 23Azok pedig nagy fenszóval sürgeték, kérvén, hogy megfeszíttessék; és az ő szavok és a főpapoké erőt vesz vala. (Luk 12,26;17,24.1Thess;4,17) 24És Pilátus megítélé, hogy meglegyen, a mit kérnek vala. (Luk 8,38;10,33; Fil 2,6) 25És elbocsátá nékik azt, a ki lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe, a kit kértek vala; Jézust pedig kiszolgáltatá az ő akaratuknak. (Mát 27,26; Márk 15,15) 26Mikor azért elvivék őt, egy Czirénebeli Simont megragadván, ki a mezőről jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után. (Mát 27,32; Márk 15,21) 27Követé pedig őt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, a kik gyászolák és siraták őt. (Mát 26,61;27,40; Márk 14,58;15,29) 28Jézus pedig hozzájok fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon. (Mát 25,31-46; Csel 17,31) 29Mert ímé jőnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és a mely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak! (Luk 19,43.44;21,23.24) 30Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket! (Ésa 2,19; Jel 6,19) 31Mert ha a zöldelő fán ezt mívelik, mi esik a száraz fán? (Luk,23 14. 15.) 32Vivének pedig két másikat is, két gonosztevőt ő vele, hogy megölessenek. (Ésa 53,12; Ján 19,18) 33Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobbkéz felől, a másikat balkéz felől. (Mát 27,32-43; Márk 15,22-32; Ján 19,17-27;Ésa 53,12) 34Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájok sorsot. (Mát 5,44;Zsolt 22,19) 35És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig őt a főemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha ő a Krisztus, az Istennek ama választottja. (Luk 9,16.33;Csel 10,38) 36Csúfolák pedig őt a vitézek is, odajárulván és eczettel kínálván őt. (Zsolt 69,22) 37És ezt mondván néki: Ha te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat! (Mát 27,39-44) 38Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betűkkel: Ez a zsidóknak ama Királya. (Mát 27,37; Márk 15,26; Ján 19,19) 39A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is! (Luk 1,19) 40Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! (Luk 17,21.23) 41És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett. (Luk,23 33.;Luk,23 14. 15.) 42És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban! (Luk 10,25.38) 43És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban. (Mát 3,17; Luk 3,22;2Móz 33,20.1Tim;6,16.1Ján;4,12) 44Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban mind kilencz órakorig. (Mát 27,45-54; Márk 15,33-39; Ján 19,28-30) 45És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada. (2Krón 3,14; Mát 27,51-53) 46És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala. (Mát 27,50; Márk 15,37; Ján 19,30; Zsolt 31,6) 47Látván pedig a százados, a mi történt, dicsőíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala. (Mát 27,54) 48És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, a mik történtek, mellét verve megtére. (Ján 8,38) 49Az ő ismerősei pedig mind, és az asszonyok, a kik Galileából követék őt, távol állának, nézvén ezeket. (Mát 27,55.56; Márk 15,40.41; Ján 19,25) 50És ímé egy ember, kinek József vala neve, tanácsbeli, jó és igaz férfiú, (Mát 27,57-61; Márk 15,42-47; Ján 19,38-42) 51Ki nem vala részes azoknak tanácsában és cselekedetében, Arimathiából, a zsidók városából való, ki maga is várja vala az Istennek országát; (Malak 3,1) 52Ez oda menvén Pilátushoz, elkéré a Jézus testét. (Luk 1,5.9.10) 53És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyhezteté azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt. (Jób 24,13) 54És az a nap péntek vala, és szombat virrada rá. (Eféz 5,8) 55Az őt követő asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt, és hogy miképen helyeztetett el az ő teste. 56Visszatérvén pedig, készítének fűszerszámokat és keneteket. (Mát 3,6; Márk 1,5; Luk 3,7) 57És szombaton nyugovának a parancsolat szerint. (2Móz 35,2)