21És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak, a mint őt az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében. (1Móz 17,12) 22Mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak. (3Móz 12,4.6) 23(A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék), (2Móz 13,2;22,29.4Móz;3,45.47) 24És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat. (3Móz 12,8) 25És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala ő rajta. (Mát 12,9-13; Márk 3,1-3) 26És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát. 27És ő a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek, (Mát 8,28-34; Márk 5,1-17) 28Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda: (Mát 19,27-29) 29Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben: (Márk 10,29.30) 30Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet, (Zsolt 98,2.3; Ésa 52,10; Mát 1,21) 31A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára; (Luk 9,22;22,54.64;23,33.35; Dán 9,26; Ésa 53,2-12) 32Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére. (Ésa 42,6;49,6) 33József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, a miket ő felőle mondottak. 34És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek sokan ellene mondanak; (Ésa 8,14.15;Mát 12,24;13,54.57; Róm 9,33.1Pét;2,7.9) 35Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek. (Ján 19,17) 36És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szűzességétől fogva hét esztendeig élt férjével, 37És ez mintegy nyolczvannégy esztendős özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal. 38Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták. (Márk 5,25.27.30) 39És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe. (Mát 5,3) 40A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta. (Ésa 55,12;65,13;Ésa 61,3) 41Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. (5Móz 16,16) 42És mikor tizenkét esztendős lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint; (2Móz 23,15) 43És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja; (Jak 5,1.2) 44Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között; (Ésa 65,13.14) 45És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék. 46És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, a mint őket hallgatta, és kérdezgette őket. (2Móz 23,4.5; Mát 5,44) 47És mindnyájan, a kik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az ő feleletein. (Róm 12,14-17;Csel 7,60) 48És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged. (Mát 5,39) 49Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai? (Ján 4,34) 50De ők nem érték e beszédet, a mit ő nékik szóla. (Mát 7,12) 51És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az ő anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat. (Mát 5,46.47) 52Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.