²¹Amikor eltelt nyolc nap, és körül kellett metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant.
²²Amikor leteltek a tisztulásuknak Mózes Törvényében megszabott napjai, felvitték Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak – ²³amint meg van írva az Úr Törvényében: minden elsőszülött fiú az Úrnak legyen szentelve –, ²⁴és hogy áldozatot mutassanak be az Úr Törvényének előírása szerint: egy pár gerlicét vagy két fiatal galambot.
²⁵Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és istenfélő ember volt, várta Izrael vigasztalását, és Szentlélek volt rajta. ²⁶Azt a kinyilatkoztatást kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. ²⁷A Lélek indítására a Templomba ment, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a Törvény előírásainak, ²⁸karjába vette, és így áldotta Istent:

²⁹Most elbocsátod, Uram,
szolgádat szavad szerint békességben,
³⁰mert meglátta szemem üdvösséged,
³¹amit minden nép szeme láttára megvalósítottál:
³²a fényt, ami a pogányoknak kinyilatkoztatás,
és népednek, Izraelnek dicsőség.

³³Apja és anyja csodálkoztak azon, amit róla mondott, ³⁴Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: „Íme, ő sokak bukására vagy felemelkedésére rendeltetett Izraelben: jelül, amelynek ellene mondanak. ³⁵A te lelkedet is kard járja majd át. Így lesz nyilvánvalóvá sok szív szándéka.”
³⁶Volt egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon idős volt. Hét évig élt férjével hajadonkora után, ³⁷és már nyolcvannégy éve özvegy volt. Nem hagyta el a Templomot. Böjttel és imával teljesített szolgálatot éjjel-nappal. ³⁸Abban az órában ő is odajött, hálát adott Istennek, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik várták Jeruzsálem szabadulását.
³⁹Miután mindent elvégeztek az Úr Törvénye szerint, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. ⁴⁰A gyermek pedig növekedett és erősödött. Bölcsesség töltötte el, és Isten kegyelme volt rajta.
⁴¹Szülei minden évben fel szoktak menni Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. ⁴²Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek az ünnepi szokás szerint. ⁴³Az ünnep elmúltával hazafelé indultak. A gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben, szülei azonban nem vették észre. ⁴⁴Azt gondolták ugyanis, hogy útitársaik között van. Elmentek egynapi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között. ⁴⁵Mivel nem találták, visszamentek Jeruzsálembe, és ott tovább keresték. ⁴⁶Három nappal később találtak rá a Templomban. Rabbik körében ült, hallgatta és kérdezgette őket. ⁴⁷Aki csak hallotta, csodálkozott értelmén és válaszain. ⁴⁸Amikor szülei meglátták, elcsodálkoztak. Anyja így szólt hozzá:
– Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én aggódva kerestünk.
⁴⁹Mire ő így válaszolt:
– Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy Atyámnál kell lennem?
⁵⁰Ők azonban nem értették, amit mondott nekik. ⁵¹Lement velük Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Mindezeket a szavakat anyja őrizgette a szívében. ⁵²Jézus pedig növekedett. Gyarapodott bölcsességben. Isten és az emberek örömüket találták benne.

KNB SZIT STL BD RUF KG