31És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak. (Luk 9,22;22,54.64;23,33.35; Dán 9,26; Ésa 53,2-12) 32Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik; (Luk 23,1;24,4-6) 33És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad. (2Móz 35,2) 34Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat. (Mát 28,1-10; Márk 16,1-10; Ján 20,1-18) 35Lőn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván. (Mát 20,29-34; Márk 10,46-52) 36És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az? (Mát 26,20-30; Márk 14,17-26; Ján 13,21-26) 37Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra. 38És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! (Márk 16,5.6) 39A kik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! (Mát 17,22.23) 40És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt, (Márk 14,25) 41Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjőjjön. (1Kor 11,24.25) 42És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott. (Luk 7,50;8,48;17,19; Mát 9,22; Márk 5,34;10,52) 43És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent az egész sokaság pedig ezt látván, dicsőséget ada az Istennek. (Mát 26,21-23)