25És ímé egy törvénytudó felkele, kísértvén őt, és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem? (Mát 7,13.14;Mát 5,22-48;10,37-39) 26Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? mint olvasod? (Mát 25,10-12;Mát 7,21;25,42.43) 27Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat. (5Móz 6,5) 28Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cselekedd, és élsz. (Ezék 20,11.12; Mát 7,21) 29Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom? (Mát 8,11.12; Ésa 65,13) 30Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esék, a kik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan. (Róm 15,14.18.19.24) 31Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, a ki azt látván, elkerülé. (Mát 19,30) 32Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta, elkerülé. (2Móz 12,3-6.14-20) 33Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, a hol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula. (Ján 4,9) 34És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki.