2 1Fújjátok a kürtöt a Sionon, és rivalgjatok az én szent hegyemen! Rémüljenek meg e föld minden lakói; mert eljő az Úrnak napja; mert közel van az. (Jóel,2 17.) 2Sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borulatnak napja; mint a hegyekre ráterülő alkonyat! Nagy és hatalmas nép, a milyen nem volt öröktől fogva és nem is lesz utána többé, nemzetségről nemzetségre. (Jóel 1,6) 3Előtte tűz emészt, utána láng lobog; előtte a föld olyan, mint az Éden kertje, utána pedig kietlen pusztaság; meg sem menekülhet tőle semmi. (Hós 9,6;12,11) 4A milyen a lovak alakja, olyan annak alakja, és száguldoznak, mint a lovasok. (Jóel,2 2.) 5Rohannak a hegyek tetején, mintha hadi szekerek robognának; mintha tarlót emésztő láng ropogna; a milyen az ütközetre kész hatalmas nép. (Jóel,2 3.) 6Elrémülnek tőle a népek; minden arcz elsáppad. (Ezék 40,3) 7Száguldoznak, mint a hősök, felhágnak a kőfalakra, mint a bajnokok; mindenik a maga útján halad, nem bontják meg soraikat. (Jóel 8,28; Jer 1,11) 8Egymást nem szorongatják; mindenik a maga útján halad; néki rohannak a fegyvernek, és nem esik seb rajtok. (2Kir 15,8.10) 9Betörnek a városba, futkároznak a kőfalon, felhágnak a házakra, betörnek az ablakokon, mint a tolvaj. (Ezék 34,23) 10Reszket előttök a föld, és megrendülnek az egek; a nap és hold elsötétednek, a csillagok is bevonják fényöket. (2Sám 18,14;19,8) 11És megzendül az Úrnak szava az ő serege előtt, mert felette nagy az ő tábora; mert hatalmas az ő rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt? (Jóel 1,15) 12De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is. (Jer 4,1) 13És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt. (2Móz 34,6) 14Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?! (Ámós 5,15; Jón 3,9) 15Fújjatok kürtöt a Sionon; szenteljetek bőjtöt, hirdessetek gyűlést! (Jóel 1,14) 16Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a vőlegény az ő ágyasházából és a menyasszony is az ő szobájából. (Hós 9,3.2Kir;17,6.24) 17A tornácz és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtok a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az ő Istenök? (Zsolt 42,11;79,10) 18Erre buzgó lőn az Úrnak szeretete az ő földe iránt, és kegyelmezett az ő népének. (Jóel 7,8) 19És választ tőn az Úr, és mondá az ő népének: Ímé, adok néktek gabonát, bort és olajat, hogy megelégedtek vele, és nem adlak többé titeket szidalomra a pogányok között. (Jóel,2 10.) 20Az északi népet is elűzöm tőletek, és puszta és sivatag vidékre vetem azt; elejét a keleti tengerbe, hátulját a nyugoti tengerbe, és bűze magasra száll; felszáll büdössége, mert nagy dolgokat cselekedett. (Jóel,2 6. Jóel,2,6. 7.) 21Ne félj, te föld! Örülj és vígadozz, mert nagy dolgokat cselekeszik az Úr! (Péld 11,1) 22Ne féljetek, ti mezei vadak! mert zöldülnek a pusztának virányai; mert a fa megtermi gyümölcsét; a füge és szőlő is kitárják gazdagságukat. (Jóel 2,6) 23Ti is, Sionnak fiai! örvendezzetek és vígadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és kései esőt hullat néktek az első hónapban. 24És megtelnek a csűrök gabonával, és bőven öntik a sajtók a mustot és az olajat. (Jóel 3,13) 25És kipótolom néktek az esztendőket, a melyeket tönkre tett a szöcskő, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem. (Jóel 1,4) 26És esztek bőven és megelégesztek, és magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, a ki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem pironkodik az én népem. (Ésa 15,2;Jer 6,26) 27És megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek és nincs más! És soha többé nem pironkodik az én népem. 28És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak. (Ésa 44,3; Csel 2,17) 29Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet. (Ezék 37,14;Ámós 8,10) 30És csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat. (Jóel 9,2-4.10;1Kir 12,28.29) 31A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja. (Jóel 3,15; Ezék 32,7.8) 32De mindaz, a ki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, a mint megigérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, a kiket elhí az Úr! (Róm 10,13;Ésa 10,21.22; Abd 17;)