11Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében. 12Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem? (Jób 41,12-34) 13Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam: 14Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem; (Jób 23,21) 15Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat. (Jób 16,20) 16Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem. (1Kir 19,4;Jób 30,15-19) 17Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá? (Zsolt 8,5) 18Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt. (Zsolt 115,3) 19Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem? 20Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére. (Jób 10,14) 21És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek. (Jób 7,14)