14 1Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő. (Zsolt 90,10;Jób 5,7) 2Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó. (Jób 8,9; Zsolt 103,15.16) 3Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem? (Jób 10,2) 4Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki. (Zsolt 5,7) 5Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át. (Jób 7,1; Zsolt 31,16) 6Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek. 7Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak. 8Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke: 9A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete. 10De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő? (Péld 7,8.9) 11Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad: 12Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból. (3Móz 20,10) 13Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! (Péld 6,26-29) 14Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom. (1Kor 15,42-44) 15Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után. 16De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet! (Zsolt 56,9; Jer 17,10) 17Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez. (Siral 1,14; Hós 13,12) 18Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről; (Zsolt 130,3) 19A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé. (Zsolt 37,26) 20Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt. (Máté 25,44.45; Ésa 58,7) 21Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök. 22Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.