25Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk. (Eféz,4 12-16. Zak. 8,16. Róm. 12,5.) 26Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon; (Mát 5,22.5Móz;24,13.15) 27Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet. (Eféz 6,11-13.1Pét;5,8.9; Jak 4,7.2Kor;2,10.11) 28A ki oroz vala, többé ne orozzon; hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az ő kezeivel azt, a mi jó, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek. (Csel 20,34) 29Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak a mely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak. (Mát 12,36.37; Kol 3,16.17.2Tim;2,14) 30És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, a ki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára. (Eféz 1,13; Róm 5,5;8,16.23) 31Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt; (Mát 15,19; Kol 3,8.9) 32Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek. (Kol 3,12.13; Mát 6,12.14.15;18,21-35.2Kor;5,18.19)