4 1Annakokáért, mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk, a mint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el; (2Kor 3,6;1Kor 7,25) 2Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint a kik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten ígéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt. (1Thess 2,5;2Kor 2,17) 3Ha mégis leplezett a mi evangyéliomunk, azoknak leplezett, a kik elvesznek: (1Kor 1,18) 4A kikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát, a ki az Isten képe. (Zsid 1,3; Kol 1,15) 5Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért. (2Kor 1,24;1Kor 2,2) 6Mert az Isten, a ki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett. (1Móz 1,2.3;2Pét 1,19) 7Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való. (2Kor 5,1;1Kor 2,5) 8Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; (2Kor 1,8;7,5;1Kor 1,11) 9Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk; (Zsolt 37,24.33; Mik 7,7-9) 10Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben. (Róm 8,17; Gal 6,17) 11Mert mi, a kik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben. (Zsolt 44,23; Róm 8,36) 12Azért a halál mi bennünk munkálkodik, az élet pedig ti bennetek. (1Kor 4,9) 13Mivelhogy pedig a hitnek mi bennünk is ugyanaz a lelke van meg, a mint írva van: Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk; (Zsolt 116,10) 14Tudván, hogy a ki feltámasztotta az Úr Jézust, Jézus által minket is feltámaszt, és veletek együtt előállít. (Csel 3,15;1Thess 4,16.17) 15Mert minden ti érettetek van, hogy a kegyelem sokasodva sokak által a hálaadást bőségessé tegye az Isten dicsőségére. (Róm 5,15) 16Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul. (1Pét 4,1;Eféz 3,16; Róm 6,6; Kol 3,10) 17Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; (Zsolt 30,6.1Pét;1,6;Róm 8,18) 18Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. (Róm 8,24.25)