A királyokról írt I. könyv

12 ¹És elméne Roboám • Síkembe; mert Síkembe gyűlt fel az egész Izráel, hogy királylyá tegyék őt.• 2Krón. 10,1.  
²Mikor pedig meghallotta ezt Jeroboám, a Nébát fia, (a ki még Égyiptomban • volt, a hová futott volt Salamon király elől, és Égyiptomban tartózkodék Jeroboám,• rész 11,40.  
   ³És hozzá küldvén, elhivaták őt); elmenének Jeroboám és az Izráel egész gyülekezete, és szólának Roboámnak, mondván:
   ⁴A te atyád igen megnehezítette a mi • igánkat, de te most könnyebbítsd meg atyádnak kemény szolgálatát, és a nehéz igát, a melyet mi reánk vetett, és szolgálunk néked.• 2Krón. 10,4.  
   ⁵És monda nékik: Menjetek el, és harmadnap mulva jőjjetek vissza hozzám. És a nép elméne.
   ⁶És tanácsot tarta Roboám király a vénekkel, a kik Salamon, az ő atyja előtt állottak vala életében, mondván: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy milyen választ adjak e népnek?
   ⁷És szólának azok, mondván: Ha e mai napon szolgája lész e népnek, és nékik szolgálsz, és választ adsz nékik, és jó szót adsz nékik: mind éltig szolgálnak néked.
   ⁸De ő megveté a vének tanácsát, a melyet néki adtak, és tanácsot tarta az ifjakkal, a kik ő vele együtt nevekedtek volt fel, és a kik ő előtte udvarlottak.
   ⁹És monda azoknak: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy választ adjunk e népnek, a mely nékem szólván, azt mondja: Könnyebbítsd meg az igát, a melyet reánk vetett a te atyád?
   ¹⁰És mondának néki az ifjak, a kik együtt nevekedtek volt fel ő vele: Így szólj ennek a népnek, a mely szólván néked, ezt mondja: A te atyád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyebbítsd meg nékünk; e képen szólj nékik: Az én kis ujjam vastagabb az én atyám derekánál.
   ¹¹Most azért, ha az én atyám reátok nehéz igát vetett, én még nehezebbé teszem a ti igátokat: ha az én atyám ostorral fékezett titeket, én skorpiókkal ostorozlak benneteket.
   ¹²És elméne • Jeroboám és mind az egész nép Roboámhoz harmadnap, a mint meghagyta volt a király, ezt mondván: Jőjjetek hozzám harmadnapon.• vers 5.  
   ¹³És a király kemény választ adott a népnek, megvetve a vének • tanácsát, a melyet adtak vala néki;• vers 7.  
   ¹⁴És szóla nékik az ifjak tanácsa szerint, mondván: Ha az én atyám megnehezítette a ti igátokat, én még nehezebbé teszem azt; ha az én atyám ostorral fékezett titeket, én skorpiókkal ostorozlak benneteket.
   ¹⁵És nem hallgatá meg a király a népet; mert ezt az Úr fordította ekként, hogy megerősítse az ő beszédét, a melyet szólott volt az Úr a Silóbeli Ahija által Jeroboámnak, • a Nébát fiának.• rész 11,30.  31.  Józs. 11,19.  20.  
   ¹⁶Mikor pedig látta az egész Izráel, hogy meg nem hallgatta őket a király, felele az egész nép a királynak ekképen: Micsoda • részünk van nékünk Dávidban? Nincsen nékünk örökségünk † az Isai fiában: menj el a te hajlékidba, óh Izráel! Most viseld gondját immár a te házadnak, óh Dávid! Elméne azért az Izráel az ő hajlékiba;• Péld. 15,1.  † 2Sám. 20,1.  
   ¹⁷Úgy hogy Roboám csak azokon az Izráel fiain uralkodék, a kik • Júda városaiban laktak.• vers 21.  
   ¹⁸És a mikor elküldé Roboám király Adorámot, • az adószedőt, megkövezé őt az egész Izráel, és meghala, és maga Roboám király is hamarsággal szekerébe üle, hogy elmeneküljön Jeruzsálembe.• rész 4,6.  5,14.  
   ¹⁹Így szakada el az Izráel népe Dávidnak házától mind e mai napig.
   ²⁰És lőn, mikor meghallotta az egész Izráel, hogy megjött Jeroboám, érette küldvén, hivaták őt a gyülekezetbe, és királylyá • tevék őt az egész Izráelen; senki pedig nem követé Dávidnak házát, hanem csak egyedül a Júda nemzetsége.• rész 11,30.  31.  
   ²¹És lőn, mikor meghallotta az egész Izráel, hogy megjött Jeroboám, érette küldvén, hivaták őt a gyülekezetbe, és királylyá • tevék őt az egész Izráelen; senki pedig nem követé Dávidnak házát, hanem csak egyedül a Júda nemzetsége.• vers 21-24: vö. 2Krón. 11,1-4. 
   ²²De az Isten beszéde lőn Sémajához, • az Isten emberéhez, mondván:• 2Krón. 11,2-4.  
   ²³Ezt mondjad Roboámnak, a Salamon fiának, a Júda királyának, és az egész Júda és Benjámin házának, és a többi népnek, mondván:
   ²⁴Azt mondja az Úr: Fel ne menjetek, és ne hadakozzatok a ti atyátokfiai ellen, az Izráel ellen; térjetek meg kiki a maga házába, mert • én tőlem lett e dolog. És ők engedének az Úr beszédének, és visszatérvén, elmenének az Úr beszéde szerint.• rész 11,11-13.  
   ²⁵Jeroboám pedig megépíté Síkemet az Efraim hegyén, és abban lakék; és onnét kimenvén, építé • Pénuelt.• Bir. 8,17.  
   ²⁶És monda Jeroboám az ő szívében: Majd visszatér ez ország a Dávid házához;
   ²⁷Ha felmegy a nép, hogy áldozatot tegyen Jeruzsálemben az Úrnak házában; e népnek szíve az ő urához, Roboámhoz, a Júda királyához hajol, és engem megölnek, • és visszatérnek Roboámhoz, a Júda királyához.• rész 11,37.  38.  
   ²⁸Tanácsot tartván azért a király, csináltata két arany borjút, és monda nékik: Sok néktek Jeruzsálembe felmennetek: Ímhol vannak a te isteneid, • óh Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptomnak földéből.• 2Móz. 32,4.  8.  
   ²⁹És az egyiket helyhezteté • Béthelbe, a másikat pedig Dánba.• 1Móz. 28,11-19.  
   ³⁰És e dolog nagy • bűnnek lett az okozója, mert a nép felment az egyik elé egészen Dánig.• 5Móz. 4,15.  
   ³¹Azután felállítá a magas helyek templomát, és papokat • szerze a nép aljából, a kik nem voltak a Lévi fiai közül.• 2Krón. 11,15.  16.  13,9.  
   ³²És szerze Jeroboám egy ünnepet is a nyolczadik hónapban, a hónap tizenötödik napján, a Júdabeli ünnep módja szerint, és áldozék az oltáron. Hasonlóképen cselekedék Béthelben is, áldozván a borjúknak, a melyeket csinált vala, és szerze Béthelben papokat a magaslatokhoz, a melyeket csinált vala.
   ³³És áldozék azon az oltáron is, a melyet Béthelben állított fel, a nyolczadik hónap tizenötödik napján, abban a hónapban, a melyet az ő szívében gondolt vala; és ünnepet szerze az Izráel fiainak, és felméne az oltárra, hogy jóillatot szerezzen.