7Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, a ki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent. (1Ján 17,2.5;18,10) 8A ki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet. (1Ján 3,10;1Ján,4 16.) 9Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa. (Ján 3,16) 10Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért. (1Ján 2,2; Róm 3,25) 11Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást. (1Ján 3,16; Mát 18,33; Ján 15,12.13) 12Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lett bennünk: (Ján 1,18;1Ján 2,5) 13Erről ismerjük meg, hogy benne maradunk és ő mibennünk; mert a maga Lelkéből adott minékünk. (1Ján 3,24) 14És mi láttuk és bizonyságot teszünk, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül. (1Ján 1,1; Ján 1,14) 15A ki vallja, hogy Jézus az Istennek Fia, az Isten megmarad abban, és ő is az Istenben. (1Ján 2,23) 16És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és a ki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne. (1Ján,4 8.) 17Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert a mint ő van, úgy vagyunk mi is e világban. (1Ján 2,28;3,19.21;1Pét 1,15) 18A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben. (1Ján 15,2;1Ján 5,6) 19Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket! (Ján 15,16) 20Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert a ki nem szereti a maga atyjafiát, a kit lát, hogyan szeretheti az Istent, a kit nem lát? (1Ján 2,4;1Ján 3,17) 21Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy a ki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is. (1Ján 3,11.23; Ján 13,34)