⁸Így szól az Úr:
»A kegyelem idején meghallgatlak téged,
és a szabadulás napján megsegítelek;
megőrizlek, s a nép szövetségévé teszlek,
hogy helyreállítsd az országot,
és kioszd az elpusztított örökséget;

⁹hogy azt mondd a foglyoknak:
‘Jöjjetek ki!’,
és azoknak, akik sötétségben vannak:
‘Lépjetek a napvilágra!’
Az utak mellett legelnek majd,
és minden kopár dombon lesz legelőjük.

¹⁰Nem éheznek és nem szomjaznak,
nem sújtja őket forróság és nap,
mert aki megkönyörült rajtuk, az vezeti őket,
és vizek forrásához irányítja őket.

¹¹Minden hegyemet úttá teszem,
és ösvényeim kiemelkednek.

¹²Íme, ezek messziről jönnek,
és íme, azok északról meg nyugatról,
mások pedig Sziním földjéről.«

¹³Ujjongjatok, egek, és örvendj, te föld,
ujjongásban törjetek ki, hegyek!
Mert megvigasztalja népét az Úr,
és szegényein megkönyörül.

¹⁴Azt mondta Sion:
»Elhagyott engem az Úr,
és Uram megfeledkezett rólam.«

¹⁵Megfeledkezhetik-e csecsemőjéről az asszony,
nem könyörül-e méhe magzatán?
Még ha az meg is feledkeznék,
én akkor sem feledkezem meg rólad!

¹⁶Íme, tenyeremre rajzoltalak téged;
falaid előttem vannak szüntelen.

KNB SZIT STL BD RUF KG