8Így szól az Úr: Jókedvem idején én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek; megtartlak és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket; (Ésa 61,2;54,3;61,4) 9Így szólván a foglyoknak: Jőjjetek ki! és azoknak, a kik sötétben ülnek: Lépjetek elő! Az utakon legelnek, és minden halmokon legelőjük lesz: (Ésa 42,7) 10Nem éheznek, nem szomjúhoznak, nem bántja őket délibáb és a nap; mert a ki rajtok könyörült, vezeti őket, és őket vizek forrásaihoz viszi. (Jel 7,16; Ésa 35,7;43,19.20;48,21;40,10.11;42,16) 11És teszem minden hegyemet úttá, és ösvényeim magasak lesznek. (Ésa 35,8;51,3;52,9; Luk 2,25) 12Ímé, ezek messziről jönnek ímé, amazok észak és a tenger felől, és amazok Sinnek földéről! 13Ujjongjatok egek, és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr, és könyörül szegényein! (Ésa 35,8;51,3;52,9; Luk 2,25; Zsolt 96,11) 14És szól Sion: Elhagyott az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr! (Jób 3,13-15; Zsolt 17,15;73,24) 15Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem. (Zsolt 27,10) 16Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen. (2Móz 25,40.1Krón;28,11.19)