Jézust Pilátushoz viszik.
27 1Mikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei tanácsra ültek össze és elhatározták, hogy halálra adják Jézust. 2Megkötözve elvezették és kiszolgáltatták (Poncius) Pilátus helytartónak.Júdás öngyilkossága.
3Mikor júdás, az áruló, látta, hogy elítélték, megbánta tettét és visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és a véneknek: 4„Vétkeztem, mondta, elárultam az igaz vért.” „Mi közünk hozzá? – válaszolták. A te dolgod.” 5Erre a templomba szórta az ezüstpénzt, aztán elment és fölakasztotta magát. 6A főpapok fölszedték a pénzt, de úgy vélték: „Nem szabad a templom kincstárába tenni, mert vér díja.” 7Tanácsot tartottak, és megvették rajta a fazekas telkét az idegenek temetkezési helyéül. 8Ezért hívják azt a telket ma is (Hakeldámának, vagyis) vérmezőnek. 9Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: „Fogták a harminc ezüstpénzt,a fölbecsültnek árát,
kit Izrael fiai becsültek ennyire, 10és a fazekas telkéért adták oda.
Így parancsolta meg nekem az Úr.”
Jézus Pilátus előtt.
11Közben Jézust a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Én vagyok” – felelte Jézus. 12A főpapok és vének vádaskodására azonban semmit sem felelt. 13Erre Pilátus így szólt hozzá: „Nem hallod, mi mindennel vádolnak?” De ő egyetlen szavukra sem felelt. 14Ez igen meglepte a helytartót. 15Szokásban volt, hogy az ünnep napján a helytartó szabadon bocsásson egy rabot a nép kívánsága szerint. 16Volt akkor egy hírhedt rabjuk, Barabásnak hívták. 17Pilátus megkérdezte az egybegyűlteket: „Mit akartok, kit bocsássak el, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?” 18Tudta ugyanis, hogy irigységből állították eléje. 19Miközben ott ült ítélőszékén, felesége ezt az üzenetet küldte neki: „Semmi dolgod se legyen azzal az igaz emberrel, ma álmomban sokat szenvedtem miatta.” 20A főpapok és vének azonban rábeszélték a népet, hogy Barabást kérjék ki, Jézust pedig ítéltessék el. 21A helytartó tehát megkérdezte tőlük: „Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül?” „Barabást”, kiáltották. 22Pilátus tovább kérdezte: „Mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?” Mindnyájan azt kiáltották: „Keresztre vele!” „De hát mi rosszat tett?” – kérdezte. 23Azok még hangosabban kiáltották: „Keresztre vele!” 24Pilátus látta, hogy semmire sem megy velük, sőt még nagyobb zavargás támad. Vizet hozatott és megmosta kezét a nép előtt: „Ártatlan vagyok ez igaznak vérontásában, szólt. A ti dolgotok.” 25Erre az egész nép így kiáltott: „Vére rajtunk és fiainkon!” 26Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy keresztre feszítsék.Jézust tövissel megkoronázzák.
27Ezután a helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra és köréje gyűjtötték az egész csapatot. 28Levetkőztették és bíborszínű köpenyt vetettek rá. 29Majd tövisből koronát fontak, fejére tették és nádszálat adtak jobb kezébe. Aztán térdet hajtva előtte így gúnyolták: 30„Üdvöz légy, zsidók királya!” Közben leköpdösték és fejét náddal verték.Jézust keresztre feszítik.
31Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a köpenyt és saját ruháit adták rá. Azután elvezették, hogy keresztre feszítsék. 32Miközben kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel. Kényszerítették, hogy vigye a keresztet. 33Eljutottak arra a helyre, melynek Golgota, vagyis Koponyahely a neve. 34Ott epével kevert bort adtak neki inni. 35De mikor megízlelte nem akarta meginni. Azután keresztre feszítették és sorsvetéssel megosztoztak ruháin. (Így beteljesedett, amit a próféta jövendölt: „Elosztották ruháimat maguk között és sorsot vetettek köntösöm fölött.”) 36Aztán leheveredtek és őrizték őt. 37Feje fölé tették az elitélésének okát jelző táblát: „Ez Jézus, a zsidók királya.” 38Vele együtt két rablót is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról. 39Az arra járók káromolták őt és fejüket csóválva mondogatták: 40„Te, aki lerontod és harmadnapra fölépíted (Isten) templomát, szabadítsd meg magadat! Ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről!” 41Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és vénekkel együtt a főpapok is: 42„Másokat megszabadított, önmagát nem tudja megszabadítani. (Ha) Izrael királya ő, szálljon le most a keresztről és hiszünk neki. 43Bízott az Istenben, szabadítsa meg most, ha kedve telik benne. Hiszen azt mondta: Isten fia vagyok.” 44Ugyanígy szidalmazták őt a vele együtt megfeszített rablók is.Jézus halála.
45A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség támadt az egész földön. 46Kilenc óra tájban Jézus hangosan fölkiáltott: „Éli, Éli, lámmá szábáktáni? vagyis: én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engem?” 47Ennek hallatára néhány ott álló megjegyezte: „Illést hívja.” 48Egyikük mindjárt odafutott és ecetbe mártott szivacsot nádra tűzve, inni adott neki. 49A többiek pedig hozzáfűzték „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa.” 50Erre Jézus ismét hangosan fölkiáltott és kilehelte a lelkét. 51Ekkor a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek, 52a sírok megnyíltak és sok elhunyt szentnek teste föltámadt. 53Föltámadása után kijöttek a sírokból, bementek a szent városba és többeknek megjelentek. 54A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: „Ez valóban az Isten Fia volt”, mondták. 55Messziről több asszony figyelte a történteket. Ezek Galileából kísérték el Jézust és gondját viselték. 56Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak anyja.