Példabeszéd a vetés növekedéséről.
26Így beszélt tovább: „Úgy van az Isten országával, mint azzal az emberrel, aki magot vet földjébe. 27Akár alszik, akár virraszt, s éjszaka van vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. 28A föld magától terem, először szárat, aztán kalászt, végül telt szemet a kalászban. 29Amikor beérett a termés, tüstént nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás.”