A bűnös asszony.
36Meghívta őt egy farizeus, hogy étkezzék nála. El is ment a farizeus házába és asztalhoz telepedett. 37Élt abban a városban egy bűnös asszony. Amikor megtudta, hogy ebéden van a farizeus házában, alabástromedényben illatos olajat hozott, 38sírva megállt hátul a lábánál, könnyeivel öntözni kezdte lábát és hajfürtjeivel megtörölte. Aztán megkente az illatos olajjal. 39Ennek láttára a vendéglátó farizeus azt gondolta magában: „Ha próféta volna, (bizonyosan) tudná, ki és miféle ez, aki őt érinti: hiszen ez egy bűnös asszony.” 40Jézus akkor hozzáfordult: „Simon, valami mondanivalóm van.” „Beszélj, Mester”– felelte az. 41„Két adósa volt egy hitelezőnek, kezdte, egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel. 42Mivel nem volt miből fizetniük, elengedte mind a kettőnek. Melyik fogja őt jobban szeretni?” 43„Úgy gondolom az, akinek többet engedett el” – felelte Simon. „Helyesen ítéltél”, válaszolta. 44Aztán az asszonyra mutatva így szólt Simonhoz: „Látod ezt az asszonyt? Házadba jöttem, de lábamra vizet nem öntöttél. Ez viszont könnyeivel öntözte és hajával törölte meg lábamat. 45Csókot nem adtál, ez meg, amióta bejött, szüntelen csókolgatja lábamat. 46Olajjal nem kented meg fejemet, ez meg illatszerrel kente meg lábamat. 47Azért azt mondom neked: bocsánatot nyert sok bűne, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, kevésbé szeret.” 48Aztán így szólt az asszonyhoz: „Bocsánatot nyertek bűneid.” 49Erre az asztaltársak összesúgtak: „Kicsoda ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?” 50Ő azonban ismét az asszonyhoz fordult: „Hited megszabadított téged. Menj békével.”