25Volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű, igaz és istenfélő ember. Várta Izrael vigaszát és a Szentlélek lakott benne.
26Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét.
27A Lélek ösztönzésére a templomba ment. Mikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy a törvény rendelése szerint tegyenek vele,
28karjába vette és e szavakkal áldotta az Istent:
29„Bocsásd el most szolgádat, Uram,
szavaid szerint békességben,
30hiszen már látták szemeim az üdvösséget,
31amit minden nép számára rendeltél:
32világosságul a pogányok megvilágítására
és dicsőségére népednek, Izraelnek.”