A dúsgazdag és a koldus Lázár.

¹⁹Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött és dúsan lakmározott mindennap. ²⁰Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a kapuja előtt, fekélyekkel tele. ²¹Szívesen jóllakott volna a gazdag asztaláról lehulló morzsákból is (de senki sem adott neki). Csak a kutyák jöttek és nyalogatták sebeit. ²²Történt, hogy meghalt a koldus és az angyalok Ábrahám ölébe vitték. Meghalt a gazdag is és eltemették. ²³Mikor a pokolban, kínjai között, föltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a kebelén Lázárt. ²⁴Atyám, Ábrahám, kiáltotta, könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet, mert gyötrődöm e lángban. ²⁵Fiam, felelte Ábrahám, jusson eszedbe, hogy neked jó dolgod volt az életben, Lázárnak pedig rossz. Ő tehát most itt vigasztalódik, te meg gyötrődöl. ²⁶Különben is köztünk és köztetek áthághatatlan mélység tátong, úgy, hogy aki innen át akarna menni hozzátok, ne tudjon, sem az, aki odaát van, ide át ne jöhessen. ²⁷Akkor legalább arra kérlek, atyám, kiáltotta újra, küldd el őt atyai házamba. ²⁸Van még öt testvérem, figyelmeztesse őket, hogy ne jussanak ők is e gyötrelem helyére. ²⁹Ábrahám megjegyezte: van Mózesük és prófétáik, hallgassanak rájuk. ³⁰Ám az erősködött: nem teszik, atyám, Ábrahám. De ha a holtak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek. ³¹Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor, ha a holtak közül támad is föl valaki, annak sem fognak hinni.”

KNB SZIT STL BD RUF KG