János születésének hírül adása.
5Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Abia papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzséből származott, Erzsébetnek hívták. 6Mindketten igazak voltak Isten előtt és feddhetetlenül éltek az Úr parancsai és törvényei szerint. 7De nem született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mindketten éltesebb korúak voltak. 8Mikor egy alkalommal osztályának rendjében szolgálatot teljesített Isten színe előtt, 9rá esett a sors, hogy a papi szolgálat szokása szerint az Úr templomába menjen és bemutassa a tömjénáldozatot. 10A tömjénáldozat órájában kívül nagy tömeg imádkozott. 11Akkor az áldozati oltár jobb oldalán megjelent neki az Úr angyala. 12Láttára Zakariás zavarba jött és félelem szállta meg. 13Az angyal azonban így szólt: „Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált. Feleséged, Erzsébet fiat szül: Jánosnak fogod hívni. 14Örömödre és vigasságodra lesz ő és sokan örülnek majd születésének. 15Nagy lesz az Úr előtt: bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhében betelik Szentlélekkel. 16Izrael fiai közül sokat megtérít Istenükhöz, az Úrhoz. 17Illés szellemében és erejével fog színe előtt járni, hogy az atyák szívét a fiakba oltsa, az engedetleneket az igazak okosságára vezesse és az Úr iránt készségessé tegye a népet.” 18Zakariás erre megkérdezte az angyalt: „Miből tudhatom meg mindezt? Hiszen már öreg vagyok és feleségem is éltesebb korú.” 19Az angyal így válaszolt: „Én Gábor vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy beszéljek veled és meghozzam neked ezt az örömhírt. 20De mivel nem hittél szavamnak, ami majd valóra válik annak idején, megnémulsz és nem tudsz beszélni a beteljesedés napjáig.” 21A nép várta Zakariást és csodálkozott, hogy annyit késlekedik a templomban. 22Amikor kijött, nem tudott megszólalni. Ebből megértették, hogy a templomban látomása volt. 23Intett nekik, de néma maradt. Mihelyt szolgálatának napjai elmúltak, hazament. 24E napok után felesége, Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta. 25„Így tett velem az Úr, mondta, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.”