I. GYERMEKKORI ESEMÉNYEK

Keresztelő János születésének hírüladása.

⁵Heródesnek, Júdea királyának korában élt egy Abija osztályából való Zakariás nevű pap. Felesége Áron leányai közé tartozott, s Erzsébetnek hívták. ⁶Mindketten igazak voltak az Isten előtt, szentül éltek, az Úr parancsai és rendelkezései szerint. ⁷De nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten életük alkonya felé jártak. ⁸Történt mégis, hogy amikor Zakariás osztályának sorrendjében papi szolgálatát teljesítette az Isten színe előtt, ⁹s a papság körében hagyományos szokás szerint rá esett a sor, hogy illatáldozatot mutasson be, bement az Úr templomának szentélyébe. ¹⁰Az illatáldozat órájában az egész nép kint várta, és közben imádkozott. ¹¹Ám megjelent neki az Úr angyala az illatáldozat oltárának jobb oldalán. ¹²Amikor Zakariás meglátta, zavarba jött, és elfogta a félelem. ¹³Az angyal azonban így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, mert imád meghallgatásra talált! Feleséged, Erzsébet, fiút szül neked, s te Jánosnak fogod nevezni. ¹⁴Örömödre lesz és ujjongani fogsz rajta, és sokan örülnek majd születésén. ¹⁵Mert nagy lesz az Úr előtt, bort és mámorító italt nem fog inni, hanem már anyja méhében a Szentlélek fogja eltölteni. ¹⁶Izrael fiai közül sokat megtérít Urukhoz, Istenükhöz. ¹⁷Ő maga Illés szellemével és erejével előtte fog járni az Úrnak, hogy az apák szívét fiaik felé fordítsa, az engedetleneket az igazak okosságára térítse, s így a népet előkészítse az Úrnak.” ¹⁸Zakariás megkérdezte az angyaltól: „Miből fogom a dolgot megtudni? Mert hisz öreg vagyok, és már feleségem is előrehaladt a korban.” ¹⁹„Én Gábor vagyok – felelte az angyal –, s az Úr színe előtt állok. Az a küldetésem, hogy ezt megmondjam neked, és adjam tudtodra ezt a jó hírt. ²⁰Íme, most megnémulsz és nem fogsz tudni beszélni addig a napig, amíg ez be nem következik, mert nem hittél szavaimnak, amelyek majd, ha eljön az ideje, be fognak teljesedni.” ²¹A nép egyre várta Zakariást, és csodálkozott, hogy oly sokáig ott időzik a szentélyben. ²²Ám amikor kijött, nem tudott hozzájuk szólni, s ebből megértették, hogy látomása volt a templomban. Ő intett nekik, de néma maradt, ²³s amikor leteltek szolgálatának napjai, hazament. ²⁴E napok után felesége, Erzsébet, gyermeket fogant, és öt hónapon át eltitkolta. ²⁵„Ezt tette hát nekem az Úr – mondta – azokban a napokban, amikor rám tekintett, és ami az emberek előtt szégyenemre volt, attól megszabadított.”

KNB SZIT STL BD RUF KG