24Még egyszer hívták tehát a vakon született embert és figyelmeztették: „Adj dicsőséget Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.”
25Az így felelt: „Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: vak voltam, most pedig látok.”
26Erre megint faggatni kezdték: „Mit csinált veled? Hogyan adta vissza látásodat?”
27„Már elmondtam nektek, felelte az, de nem hallgattátok meg. Miért akarjátok még egyszer hallani? Talán tanítványai akartok lenni ti is?”
28Erre megátkozták és azt mondták: „Te vagy az ő tanítványa.
29Mi Mózes tanítványai vagyunk. Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, de hogy ez honnan jön, nem tudjuk.”
30„Éppen az a különös, jegyezte meg, hogy nem
tudjátok honnan van, és mégis visszaadta a szemem világát.
31Tudjuk viszont, hogy Isten nem hallgatja meg a bűnösöket. De ha valaki istenfélő és Isten akaratát teljesíti, azt meghallgatja.
32Mióta a világ fönnáll, sohasem lehetett hallani, hogy valaki visszaadta volna a vakon született látását.
33Ha ő nem volna Istentől való, nem tehetett volna semmit.”
34Azok ráförmedtek: „Bűnben születtél mindenestül, és te akarsz oktatni minket?” Azzal kidobták.
A vakon született hitvallása.
35Jézus meghallotta, hogy kidobták. Mikor találkozott vele, megszólította: „Hiszel az Emberfiában?” 36„Ki az, Uram? – kérdezte. Hinni akarok benne.” 37„Előtted áll, felelte Jézus, ő az, aki veled beszél.” 38„Hiszek, Uram!” – kiáltotta és leborult előtte.