István ellen vádat emelnek.
8Istvánt kegyelem és erő töltötte el, és nagy csodajeleket művelt a nép között. 9Néhányan fölléptek ugyan a libertinusok, a cireneiek, az alexandriaiak meg a Kilíkiából és Ázsiából valók zsinagógájából, 10és vitatkozni kezdtek Istvánnal, de olyan bölcsen beszélt a Lélek által, hogy nem tudtak ellenállni neki. 11Erre fölbujtottak néhány embert, akik ezt állították: „Hallottuk, amint káromló szavakat mondott Mózes és Isten ellen.” 12Így aztán annyira fölizgatták a népet, a véneket és az írástudókat, hogy végül is rárontottak, megragadták és elhurcolták a főtanács elé. 13Ott hamis tanúkat szólaltattak meg: „Ez az ember minduntalan a szent hely és a törvény ellen beszél. 14Hallottuk ugyanis, mikor azt hangoztatta, hogy a názáreti Jézus romba dönti ezt a helyet és megváltoztatja a Mózestől ránk hagyott szokásokat.” 15Erre a főtanács valamennyi tagja mind őt figyelte, s olyannak látták arcát, mint egy angyalét.István beszéde.
7 1„Valóban így áll a dolog?” – kérdezte a főpap. Erre ő így kezdett beszélni: 2„Testvéreim és atyák, hallgassatok meg! A dicsőség Istene megjelent atyánknak, Ábrahámnak, mikor az még Mezopotámiában tartózkodott, vagyis mielőtt Háránba költözött volna, és így szólt hozzá: 3Hagyd el földedet és rokonságodat, és menj arra a földre, amelyet én mutatok neked. 4Erre ő eltávozott a kaldeusok földjéről és Háránba költözött. Innen pedig atyja halála után erre a földre vezette át, ahol most ti laktok. 5Nem juttatott belőle neki még egy talpalatnyi földet sem, de megígérte, hogy birtokul adja majd neki és halála után utódainak – bár ekkor még nem volt fia. 6Isten azt is megmondta, hogy utódai hazátlanok lesznek idegen földön, s hogy szolgaságba hajtják és sanyargatják őket négyszáz esztendőn keresztül. 7De én ítéletet ülök a nemzet fölött, amelynek szolgái lesznek, mondta Isten, s ezután kivonulnak és ezen a helyen fognak nekem szolgálni. 8Egyben megkötötte vele a körülmetélős szövetségét. Így születik neki Izsák, akit körülmetélt a nyolcadik napon, Izsáknak meg Jákob, Jákobnak pedig a tizenkét pátriárka. 9A pátriárkák irigységből eladták Józsefet Egyiptomba. 10Isten azonban vele volt és minden viszontagságán keresztülsegítette. Kegyeltté tette és bölcsességet adott neki a fáraó, Egyiptom királya előtt, úgy, hogy ez megtette Egyiptom és egész udvara kormányzójává. 11Akkoriban éhínség és nagy nyomor támadt egész Egyiptomban meg Kánaánban, és atyáink nem találtak élelmet maguknak. 12Jákob azonban meghallotta, hogy Egyiptomban van gabona. 13Elküldte hát atyáinkat első ízben. Második útjuk alkalmával József fölfedte kilétét testvérei előtt, s így a fáraó előtt kitudódott József származása. 14Majd József magához hívatta atyját, Jákobot, hetvenöt lelket számláló egész rokonságával együtt. 15Jákob tehát leköltözött Egyiptomba, s ott halt meg ő is, atyáink is. 16Szíchembe szállították és abba a sírba temették el őket, amelyet Ábrahám ezüstpénzen vett meg a szíchemi Hémor fiaitól. 17Amikor már közel volt az Istentől Ábrahámnak tett ígéret ideje, a nép egyre nőtt és szaporodott Egyiptomban, 18amíg csak egy más király nem vette át az uralmat Egyiptom fölött, aki nem ismerte Józsefet. 19Ez álnok módon bánt a nemzetünkkel: azzal sújtotta atyáinkat, hogy ki kellett tenniük csecsemőiket, hogy ne maradjanak életben. 20Ebben az időben született Mózes, aki Isten kedveltje volt. 21Három hónapig az apai házban táplálták, s amikor kitették, a fáraó lánya vette magához és fia gyanánt neveltette. 22Mózest megtanították az egyiptomiak minden bölcsességére. Szavaiban és tetteiben egyaránt hatalmas volt. 23Amikor betöltötte negyvenedik évét, az a gondolata támadt, hogy meglátogatja testvéreit, Izrael fiait. 24Mikor pedig látta, hogy egyikükkel igazságtalanul bánnak, védelmére kelt. Úgy állt bosszút a megkínzott emberért, hogy agyonütötte az egyiptomit. 25Azt hitte, testvérei megértik, hogy Isten általa szabadítja föl őket, de azok nem értették meg. 26Másnap megjelent köztük, amikor éppen perlekedtek. Ezekkel a szavakkal békítgette őket: emberek, testvérek vagytok, hát miért bántjátok egymást? 27De az aki bántalmazta a társát, félrelökte és rászólt: Ki tett téged elöljárónkká vagy bírónkká? 28Csak nem akarsz megölni, mint ahogy tegnap megölted az egyiptomit? 29E szavak hallatára Mózes elmenekült és Madián földjére vándorolt, ahol két fia született. 30Negyven esztendő telt el, mikor Sína hegyének pusztájában angyal jelent meg neki egy égő csipkebokor lángjában. 31Mózes a jelenség láttára meglepődött, amint azonban odament, hogy megtekintse, az Úr szava hallatszott: 32én vagyok atyáid Istene, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene. 33Mózes megrettent és nem mert odanézni. Az Úr pedig így beszélt hozzá: oldd le a sarut lábadról, mert szent föld az a hely, amelyen állsz. 34Jól láttam népem nyomorúságát Egyiptomban, hallottam sóhajtásukat. Azért szálltam alá, hogy megszabadítsam őket. Most hát Egyiptomba küldelek téged. 35Isten azt a Mózest küldte vezérül és szabadítóul a csipkebokorban megjelent angyal által, akit megtagadtak, mikor azt mondták: ki rendelt téged elöljárónkká vagy bírónkká? 36Ő vezette ki őket, ő művelt csodajeleket Egyiptom földjén, a Vörös-tengernél és a pusztában negyven esztendőn keresztül. 37Ez a Mózes mondta Izrael fiainak: hozzám hasonló prófétát támaszt majd nektek Isten testvéreitek közül, őt hallgassátok. 38A pusztai együttlét során ő érintkezett az angyallal, aki Sína hegyén szólott hozzá és atyáinkhoz. Ő vette át az élet igéit, hogy közölje azokat velük. 39Ám atyáink nem akartak engedelmeskedni neki, hanem visszautasították és szívükben visszavágytak Egyiptomba. 40Ezért szólították föl Áront is: készíttess számunkra isteneket, azok vezessenek minket. Nem tudjuk ugyanis, mi történik Mózessel, aki kihozott minket Egyiptom földjéről. 41Egy borjúnak a bálványképét készítették el azokban a napokban. Áldozatot mutattak be a bálványnak és örömük telt saját kezük alkotásában.Izrael háza, mutattatok-e be nekem véres és égő áldozatokat negyven esztendőn keresztül a pusztában?
42Ezért Isten elfordult tőlük, és hagyta, hogy a csillagsereget tiszteljék, amint meg van írva a próféták könyvében: 43Ellenkezőleg, Molok sátrát, és istenetek,Remfám csillagát hordoztátok magatokkal.
Ti magatok készítettétek e bálványokat, hogy imádjátok őket. Ezért Babilonon túl űzlek majd titeket. 44A szövetség sátra atyáinkkal volt a pusztában. Így rendelte el ezt ő, amikor közölte Mózessel, hogy a látott minta szerint kell elkészítenie. 45Ezt örökölték atyáink és behozták ide, mikor Józsue vezetésével birtokba vették a pogányok földjét, akiket Isten kiűzött atyáink elől. Így volt az egészen Dávid koráig. 46Ő kegyelmet talált Istennél, és könyörgött hozzá, hadd készíthessen hajlékot Jákob Istenének. 47A templomot azonban Salamon építette föl. 48Csakhogy a Magasságbeli nem lakik emberi munkával emelt épületben, miként a próféta mondja: 49Az én trónom az ég,
és a föld lábaim zsámolya.
Miféle házat építnétek nekem? – kérdi az Úr. Ugyan hol lenne az én nyugvóhelyem? 50Hát nem az én kezem alkotott mindent? 51Ti keménynyakúak, ti körülmetéletlen szívűek és fülűek! Mindig ellenálltatok a Szentléleknek, ti is, akárcsak atyáitok! 52Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Leöldösték azokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek. Ti pedig árulói és gyilkosai lettetek neki, 53ti, akik az angyalok közvetítésével átvettétek ugyan a törvényt, de meg nem tartottátok.”
István vértanúsága, az első egyházüldözés.
54Amikor ezt meghallották, szívüket elöntötte a méreg és fogukat vicsorították feléje. 55Ő azonban Szentlélekkel eltelve föltekintett az égre, és megpillantva az Isten dicsőségét és Jézust, 56amint az Isten jobbján áll, fölkiáltott: „Bizony látom a megnyílt eget, s az Emberfiát, amint az Isten jobbján áll!” 57Erre azok nagy hangon fölkiáltottak és befogták fülüket. 58Azután egy emberként rárontottak s a városon kívül vonszolva megkövezték. A tanúk pedig ruhájukat egy Saul nevű ifjú lábához rakták le. 59Amikor megkezdték István megkövezését, az így imádkozott: „Uram Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” 60Mikor pedig térdre rogyott, fönnhangon kiáltotta: „Uram, ne ródd föl nekik ezt a bűnt!”