Az efezusi apostolkodás.
8Azután a zsinagógába bejárogatva három hónapon át bátor tevékenységet fejtett ki és meggyőző beszédeket mondott az Isten országáról. 9Némelyek azonban megátalkodtak és nem fogadták be a hitet, sőt gyalázták a tanítást a nyilvánosság előtt. Ezért eltávozott közülük, a tanítványokat is különválasztotta tőlük és egy bizonyos Tirannosz iskolájában mindennap beszélt hozzájuk. 10Ez így tartott két esztendeig, úgyhogy Ázsia minden lakója, a zsidók és pogányok egyaránt hallották az Úr igéjét. 11Isten rendkívüli csodákat is művelt Pál útján. 12Még kendőit és kötényét is levették róla, és mikor betegekre terítették, a betegség elhagyta azokat s a gonosz lelkek is kiszálltak belőlük. 13Némely csatangoló zsidó ördögűző szintén megkísérelte, hogy az Úr nevét olvassa rá a gonosz lelkektől megszállottakra. Ezt mondták: „Rád olvasom Jézust, akit Pál hirdet.” 14Egy zsidó főpapnak, Szkévának hét fia is próbálkozott ezzel. 15A gonosz lélek azonban így vágott vissza nekik: „Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?” 16S ezzel az ember, akiben a gonosz lélek lakott, rájuk vetette magát. Kettőjüket leteperte és úgy elbánt velük, hogy ruhátlanul és sebektől borítva menekültek ki abból a házból. 17Erről azután Efezus valamennyi lakója, zsidó és pogány egyaránt tudomást szerzett. Mindnyájukat nagy félelem fogta el és nagy lett a becsülete az Úr Jézus nevének. 18Sok hívő előállott és nyíltan föltárta tetteit. 19Azok közül pedig, akik varázslással foglalkoztak, jó sokan összehordták könyveiket és mindenki szeme láttára elégették, Ezek értéke ötvenezer ezüstre volt becsülhető. 20Így az Úr erejének segítségével az ige tovább terjedt és gyarapodott. 21Az események után Pál lelkében az a terv érlelődőtt meg, hogy átmegy Makedóniába és Achájába, azután pedig Jeruzsálembe utazik. „Ottlétem után, mondta, még Rómát is látnom kell.” 22Segítőtársai közül kettőt, Timóteust és Erasztoszt Makedóniába küldte, maga egy ideig még Ázsiában maradt.