Lelkiismeretének tisztasága.

¹²A mi dicsekvésünk lelkiismeretünk tanúsága, hogy Istennek tetsző szentséggel és őszinteséggel, s nem testi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével éltünk a világban, kiváltképpen köztetek. ¹³Nem írunk ugyanis egyebet, mint amit olvastatok és megértettetek. ¹⁴Remélem, hogy mindvégig meg is értitek, amint részben már meg is értettetek engem: Urunk Jézus (Krisztus) napján mi a ti büszkeségtek, s ti a miénk vagytok. ¹⁵Ezzel a bizalommal készültem a minap hozzátok, hogy másodszor is részesüljetek a kegyelemben. ¹⁶Tőletek aztán át akartam menni Makedóniába, s Makedóniából ismét vissza akartam térni hozzátok, hogy ti kísérjetek el Júdeába. ¹⁷Talán könnyelmű voltam, hogy ilyesmit terveztem? Vagy amit tervezek, csupa szeszélyből tervezem s nálam az igen és a nem mindegy? ¹⁸Isten a tanúnk, hogy hozzátok intézett szavainkban nem mindegy az igen és a nem. ¹⁹Isten Fia, Jézus Krisztus ugyanis, akit mi – én, Szilvánusz meg Timóteus – hirdettünk köztetek, nem volt majd igen, majd nem, hanem az igen vált valóra benne. ²⁰Isten valamennyi ígérete igenné lett benne. Ezért hangzik föl általa az ajkunkon az amen Isten dicsőségére.

KNB SZIT STL BD RUF KG