Találatok a szövegben 171 találat

Sámuel első könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 19 ²²s maga is elment Ramátába; amikor a Szókóban levő nagy vízveremhez jutott, megkérdezte: »Hol van Sámuel és Dávid?« Azt mondták erre neki: »Íme, a ramátai Nájótban vannak.« ¹⁸Közben Dávid elfutott és megmenekült és eljutott Sámuelhez Ramátába, s elbeszélte neki mindazt, amit vele Saul művelt. Erre ő és Sámuel elmentek, s megtelepedtek Nájótban. ¹⁹Hírül vitték azonban Saulnak, s elmondták neki: »Íme, Dávid a ramátai Nájótban van.« ²³Elindult tehát a ramátai Nájótba, de őt is eltöltötte Isten lelke, s amint ment és haladt, egyre prófétálgatott, amíg a ramátai Nájótba nem jutott.
• 1 ¹Volt egy Ramátaim-Szófímból, Efraim hegységéből való ember, akit Elkánának hívtak. Jerohámnak volt a fia, aki Eliúnak volt a fia, aki Tóhunak volt a fia, aki az efraimi Szúfnak volt a fia. ¹⁹Reggel aztán felkeltek, imádkoztak az Úr előtt, aztán visszatértek, és elmentek házukba, Ramátába. ²¹Amikor aztán felment férje, Elkána és egész házanépe, hogy lerója ünnepi áldozatát és fogadalmát az Úrnak,
• 2 ¹¹Elkána ezután visszatért Ramátába, házába, a gyermek pedig Héli pap felügyelete alatt szolgálni kezdett az Úr színe előtt.
• 7 ¹⁷Aztán visszatért Ramátába, mert ott volt a háza és ott bíráskodott Izraelen. Ott oltárt is épített az Úrnak.
• 8 ⁴Összegyűlt tehát Izrael minden vénje és elmentek Sámuelhez Ramátába
• 15 ³⁴Sámuel azután elment Ramátába, Saul pedig felment Gibeába, házába.
• 16 ¹³Erre Sámuel vette az olajos szarut, s felkente őt testvérei közepette, és ettől a naptól az Úr lelke Dávidra szállt. Sámuel aztán felkelt és elment Ramátába. ⁹Erre Izáj Simát vitte oda, de őróla is azt mondta: »Ezt sem választotta az Úr.«
• 20 ¹Dávid azonban elfutott a ramátai Nájótból, elment és szólt Jonatánnak: »Mit követtem el? Mi a vétkem, s mi a bűnöm apád ellen, hogy életemre tör?«
• 25 ¹Ekkor meghalt Sámuel és összegyűlt egész Izrael és elsiratták és eltemették házában, Ramátában.
• 28 ³Sámuel ekkor meghalt már. El is siratta egész Izrael, és Ramátában, a városában el is temették. Saul pedig eltávolította már a halottidézőket s a jósokat az országból.
• 23 ¹⁶Jonatán, Saul fia felkerekedett és elment Dávidhoz az erdőbe, s megerősítette bizalmát Istenben és azt mondta neki:

A krónikák első könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 2 ⁵⁵továbbá a Jábeszben lakó írástudók nemzetségei, a tirátiták, a simátiták meg a szúkátiták. Utóbbiak Rekáb házának atyjától, Hammáttól származó kiniták voltak. ¹¹Nahson nemzette Szálmát, tőle származott Boóz. ⁴¹Sallum Ikámiát nemzette, Ikámia pedig Elisámát nemzette. ¹³Izáj aztán nemzette: Eliábot, az elsőszülöttet, Abinádábot, a másodikat, Simát, a harmadikat,
• 1 ⁵⁰Amikor ő is meghalt, Ádád lett a király helyette. Városának neve Fáu, feleségét pedig, aki Mezaáb leányának, Mátrednek volt a leánya, Meetábelnek hívták.
• 6 ⁴⁵Benjamin törzséből pedig: Gebát és legelőit, Álmátot legelőivel együtt, továbbá Anatótot legelőivel együtt: összesen tizenhárom várost adtak nekik nemzetségeikhez mérten.
• 7 ²⁶Ő Laádánt nemzette, akinek a fia Ammiúd volt, aki Elisámát nemzette, ⁸Bekor fiai Zámira, Joás, Elieszer, Elioenáj, Ámri, Jerimót, Ábia, Anatót és Álmát voltak, ezek voltak Bekor összes fiai.
• 8 ¹⁰Jéuzt, Szekiát és Mármát: ezek a fiai családfők voltak. ³⁶Ácház Joádát nemzette, Joáda Alamátot, Azmótot és Zámrit nemzette, Zámri Mószát nemzette, ³²Miklót Simát nemzette. Ezek a testvéreikkel átellenben, Jeruzsálemben, a testvéreik között laktak.
• 9 ⁴²Áház Járát nemzette, Jára Alamátot, Azmótot és Zámrit nemzette, Zámri Mószát nemzette, ³⁸Miklót Simát nemzette. Ők testvéreikkel szemben, Jeruzsálemben, testvéreik között laktak.
• 11 ⁴³Hánán, Maáka fia, a mátáni Jozafát,
• 13 ⁵Egybegyűjtötte tehát Dávid egész Izraelt, Egyiptom Síhorjától Emát bejárójáig, hogy elhozza az Isten ládáját Kirját-Jearimból.
• 18 ³Ugyanabban az időben megverte Dávid Adarézert, a Hemát vidékén levő Szóba királyát is, amikor az elindult, hogy kiterjessze hatalmát az Eufrátesz folyóig. ⁹Amikor ezt Tóu, Hemát királya meghallotta, azt tudniillik, hogy Dávid megverte Adarézernek, Szóba királyának egész hadseregét,
• 27 ²⁷A szőlőművesek élén a romátita Semeja állt, a borosházak felügyelője pedig az áfonita Zabdiás volt.
• 4 ²⁷Szemeinek tizenhat fia és hat leánya volt; fivéreinek azonban nem volt sok fiuk, s így az egész nemzetség sem érte el Júda fiainak számát.
• 21 ²Ezt mondta azért Dávid Joábnak és a nép vezéreinek: »Menjetek és számláljátok meg Izraelt, Beersebától egészen Dánig és hozzátok meg nekem a számát, hadd tudjam.« ⁵és átadta Dávidnak azoknak a számát, akiknél járt: Izrael száma összesen egymillió-százezer fegyverfogható ember, Júdáé pedig négyszázhetvenezer harcos volt.
• 23 ²⁷Dávid utolsó rendelkezései szerint tehát a húszesztendősöktől fogva kell megállapítani Lévi fiainak számát.
• 25 ⁵ezek mind Hemánnak, a király látnokának voltak a fiai, Isten azon szavai folytán, hogy növeli hatalmát: tizennégy fiút és három leányt adott ugyanis az Isten Hemánnak. –

Ezekiel jövendölése (Káldi-Neovulgáta)

• 48 ¹A törzsek neve a következő: Az északi határtól a hetáloni út hosszában, amerre az ember Emátba megy, Hácar-Enánig, Damaszkusz határánál, északon az emáti út mentén: Dáné egy rész; éspedig mind a keleti, mind a nyugati oldal az övé legyen.
• 47 ¹⁶Emát, Beróta, Szabárim, amely Damaszkusz határa és Emát területe közt fekszik, Középső-Hácar, amely Hárán határa mellett van. ¹⁷Legyen a tengertől Hácar-Enánig húzódó határ Damaszkusz határa, és ami ettől északra, észak felé fekszik, az Emát határa; ez az északi oldal. ²⁰A nyugati oldal pedig a nagy tenger, a határtól egészen addig a helyig, amely éppen szemben van az emáti bejáróval; ez a nyugati oldal.
• 22 ²⁵Fejedelmei olyanok benne, mint az ordító és zsákmányt rabló oroszlán, úgy falják fel az embereket. A kincset és az értéket elrabolták, és megsokasították az özvegyek számát benne.

Teremtés könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 26 ³⁴Ézsau pedig negyvenesztendős korában feleségül vette Juditot, a hetita Beeri lányát, és Bászemátot, a hetita Élon lányát. ³⁰Erre ő lakomát készített nekik, aztán ettek és ittak.
• 36 ²Ézsau feleségül vette Kánaán lányai közül Ádát, a hetita Élon lányát, ezenkívül Oholibámát, Ánának, a horita Cibón fiának lányát, ³továbbá Bászemátot, Izmael lányát, Nebajót nővérét. ⁴Áda Elifázt szülte, Bászemát Reuelt szülte, ¹⁰és fiainak neve a következő: Elifáz, Ádának, Ézsau feleségének a fia, és Reuel, Bászemátnak, Ézsau feleségének a fia. ¹³Reuel fiai pedig: Náhát, Zára, Sámma és Meza; ezek Bászemátnak, Ézsau feleségének fiai. ¹⁷Reuelnek, Ézsau fiának fiai pedig a következők: Náhát fejedelem, Zára fejedelem, Sámma fejedelem, Meza fejedelem. Ezek a Reueltől való fejedelmek Edom földjén, és ezek Bászemátnak, Ézsau feleségének fiai. ¹⁸Oholibámának, Ézsau feleségének fiai pedig a következők: Jehus fejedelem, Ihelon fejedelem, Kóré fejedelem. Ezek az Oholibámától, Ána lányától, Ézsau feleségétől való fejedelmek. ³⁹Amikor ő meghalt, Ádár lett a király helyette. A városának neve Fáu, a feleségét pedig Meetábelnek hívták, ő Mátrednek, Mezaáb lányának volt a lánya.
• 13 ¹⁰Felemelte tehát Lót a szemét, és látta, hogy az egész Jordán-környék, mindaddig, amíg Coárba jut az ember – ekkor még nem pusztította el az Úr Szodomát és Gomorrát –, mindenütt olyan bővizű, mint az Úr paradicsoma, és mint Egyiptom.
• 19 ³De nagyon unszolta őket, így betértek hozzá, és bementek a házába. Ő pedig lakomát készített, kovásztalan kenyeret sütött, és ettek.
• 21 ⁸Amikor aztán megnőtt a gyermek, elválasztották, és elválasztása napján Ábrahám nagy lakomát rendezett.
• 24 ⁶⁷az pedig bevitte Rebekkát anyjának, Sárának sátrába. Feleségül vette, és annyira megszerette, hogy megvigasztalódott fájdalmától, amelyet anyja halála miatt érzett.
• 40 ⁹Elsőként a főpohárnok beszélte el álmát: »Azt láttam, hogy egy szőlőtő volt előttem, ²⁰Harmadnapra a fáraó születésnapja volt, és nagy lakomát rendezett szolgáinak. Lakoma közben eszébe jutott a főpohárnok és a fősütőmester.
• 41 ²¹mégsem mutatták semmi nyomát annak, hogy jóllaktak, ugyanolyan soványak és rútak maradtak. Felébredtem, és amikor újra elnyomott az álom,
• 43 ¹⁶Amikor József meglátta őket és velük Benjamint, megparancsolta háza felügyelőjének: »Vezesd be ezeket az embereket a házba, aztán vágj állatot, és készíts lakomát, mert velem fognak enni délben!« ³²Miután feltálaltak, külön Józsefnek, külön a testvéreinek, és külön az egyiptomiaknak, akik ott ettek – az egyiptomiaknak ugyanis nem szabad a héberekkel együtt enniük, ők az ilyen lakomát tisztátalannak tartják –,

Kivonulás könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 39 ²⁶mindig egy aranycsengőt, aztán egy gránátalmát, hogy ezekkel ékesítve járjon a főpap, ha szolgálatot teljesít – úgy, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek.
• 5 ⁷»Ne adjatok többé szalmát a népnek a tégla készítéséhez, mint azelőtt! Menjenek ők maguk, és gyűjtsenek maguknak szalmát! ¹⁰Kimentek tehát a munkafelügyelők és az elöljárók, és azt mondták a népnek: »Ezt üzeni a fáraó: Nem adok nektek szalmát. ¹²Elszéledt erre a nép Egyiptom egész földjén, hogy szalmát gyűjtsön. ¹³A munkafelügyelők pedig csak hajszolták őket: »Végezzétek el napi munkátokat, mint ahogy azelőtt szoktátok, amikor kaptátok a szalmát!« ¹⁶Szalmát nem adnak nekünk, mégis ugyanannyi téglát követelnek! Minket, szolgáidat, íme, ostoroznak, és népeddel igazságtalanul bánnak!« ¹⁸Menjetek csak, és dolgozzatok! Szalmát nem kaptok, de a szokásos téglaszámot be kell szolgáltatnotok!«
• 23 ²⁶nem lesz gyermektelen és meddő asszony a földeden, és teljessé teszem napjaid számát.

Számok könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 13 ²¹Felmentek tehát, s kikémlelték a földet a Szín-pusztától kezdve egészen Rohóbig, amely Emát felé menet van.
• 20 ⁵Miért hoztatok fel minket Egyiptomból, s vezettetek erre a felette rossz helyre, amelyet bevetni nem lehet, amely nem terem sem fügét, sem szőlőt, sem gránátalmát, sőt még csak ivóvize sincsen?«
• 32 ³⁸Nábót, Baálmeont – nevüket megváltoztatva –, meg Szabámát és nevet adtak a városoknak, amelyeket építettek.
• 34 ⁸onnan menjen Emát felé egészen Szedáda határáig, ¹¹Sefámától aztán menjen le a határ addig a Rebláig, amely a Dafním forrással átellenben van, onnan jusson el a Kinneret-tenger keleti partjára,
• 3 ⁴⁶Annak a kétszázhetvenháromnak a váltságául pedig, akik Izrael fiainak elsőszülöttei közül a leviták számát meghaladják,
• 10 ¹⁰Ha áldozati lakomátok, ünnepnapotok vagy a hó első napja van, fújjátok meg ezeket a trombitákat egészen elégő- és békeáldozataitok mellett, hogy emlékezzék meg rólatok Istenetek. Én az Úr vagyok a ti Istenetek.«
• 22 ³⁷Azt mondta Bálámnak: »Elküldtem követeimet, hogy elhivassalak; miért nem jöttél el mindjárt hozzám? Talán azért, mert nem tudnám megadni jöveteled jutalmát?«
• 30 ⁶Ha azonban mindjárt, ahogy hallja, ellentmond atyja, akkor fogadalma is, esküje is érvénytelen lesz, s nem köteles megtartani fogadalmát, mivel atyja ellene mondott.
• 31 ²⁶»Állapítsd meg Eleazár pappal és a nép fejeivel együtt a foglyul ejtett emberek és állatok számát

Második Törvénykönyv (Káldi-Neovulgáta)

• 27 ⁶formátlan s faragatlan kövekből, s mutass be rajta egészen elégő áldozatokat az Úrnak, a te Istenednek,
• 19 ⁹feltéve, hogy megtartod parancsait, s megteszed, amit ma meghagyok neked, hogy szeresd az Urat, a te Istenedet, s az ő útjain járj minden időben –, akkor tégy hozzá ezekhez még három várost, s kettőztesd meg a fent említett három város számát,
• 20 ¹⁹Ha hosszú ideig ostromolsz egy várost, s ostromló művekkel veszed körül, hogy bevedd, ki ne vágd azokat a fákat, amelyekről enni lehet, s ne pusztítsd el fejszével körös-körül a vidéket, mert fa az és nem ember, s nem szaporítja az ellened hadakozók számát.

Józsue könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 15 ⁵⁴Atmáta, Kirját-Arbe, azaz Hebron; továbbá Szíor: kilenc város és falvaik. –
• 19 ⁸továbbá mindazok a falvak, amelyek ezek körül a városok körül voltak, Baálát-Beerig, a délvidéki Rámátig. Ez Simeon fiainak öröksége, nemzetségeikhez mérten,
• 13 ¹²Ógnak egész básáni birodalmát. Ez Astarótban és Edráiban uralkodott, ő volt már csak hátra a refaiták maradékaiból, amikor Mózes megverte és eltörölte őket.

Királyok első könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 4 ¹⁵Ahimaász, akihez Naftali tartozott; ennek szintén Salamon egyik lánya, Bászemát volt a felesége;
• 7 ¹⁸Amikor aztán elkészítette az oszlopokat, két sor gránátalmát tett mindegyik hálózat köré, úgy, hogy az befedje a fönt levő oszlopfőket; ugyanígy tett a másik oszlopfővel is. ⁴²meg a négyszáz gránátalmát a két hálózatra, a két sor gránátalmát mindegyik hálózatra, az oszlopok tetején levő két gömb befedésére,
• 3 ¹⁵Ekkor felébredt Salamon, s megértette, hogy álma volt. Amikor aztán Jeruzsálembe érkezett, az Úr szövetségének ládája elé állt, s egészen elégő áldozatokat mutatott be, s békeáldozatokat készített, s nagy lakomát rendezett minden szolgájának.
• 5 ⁸Árpát és szalmát is vittek mindig a paripák s az igásállatok számára arra a helyre, ahol a király volt, mindenki a maga sora szerint.
• 8 ⁶³Huszonkétezer szarvasmarhát és százhúszezer juhot vágatott és mutatott be Salamon az Úrnak békeáldozatul. Így avatták fel az Úr templomát a király s Izrael fiai.
• 15 ¹⁷Bása, Izrael királya fel is vonult Júda ellen, s kiépíttette Rámát, hogy senki se jöhessen ki vagy mehessen be Ásza, Júda királya részéről.
• 20 ²⁵s pótold azoknak a vitézeknek a számát, akik elestek a tieid közül, s szerezz annyi lovat, mint amennyi lovad a múltkor volt, s annyi szekeret, mint amennyi szekered a múltkor volt, s hadakozzunk ellenük a síkságon, s meglátod, megbírunk velük.« Elfogadta tanácsukat, s úgy cselekedett.
• 22 ³⁸szekerét pedig megmosták és szerszámát leöblítették Szamaria tavában, amikor is a kutyák felnyalták vérét – az Úrnak azon szava szerint, amelyet szólt.

Királyok második könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 14 ²⁵Ő állította helyre Izrael határait, Hamat bejárójától kezdve a Puszta tengeréig, az Úrnak, Izrael Istenének azon szava szerint, amelyet szolgája, Jónás próféta, Amáti fia által szólt, aki abból a Gátból való volt, amely Heferben van.
• 17 ³⁰A babiloni emberek ugyanis Szukkótbenótot csináltak, a kútai emberek Nergelt csináltak, a Hamatból való emberek Ásimát csináltak,
• 6 ²³Erre ő nagy lakomát készített nekik s miután ettek és ittak, elbocsátotta őket s azok elmentek urukhoz. Ettől kezdve nem jöttek többé a szíriai portyázók Izrael földjére.
• 12 ¹⁵mert azt azoknak adták át, akik a munkát vezették, hogy az Úr templomát javítsák ki.

Krónikák második könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 3 ¹⁶Csináltatott továbbá olyanforma láncocskákat, mint a felelőhelyé, és rátette azokat az oszlopfőkre, meg száz gránátalmát s ezeket a láncocskák közé helyezte.
• 4 ¹³a négyszáz gránátalmát s a két hálót, úgyhogy mindegyik hálóra két sor gránátalma kerüljön, az oszlopok tetején levő oszlopfők befedésére,
• 7 ⁸Így ünnepelte Salamon az ünnepet abban az időben hét napon át és vele egész Izrael, az Emát bejárójától egészen Egyiptom patakjáig mindenhonnan egybesereglett, igen nagy gyülekezet. ²A papok nem is tudtak bemenni az Úr templomába, mert az Úr dicsősége betöltötte az Úr templomát.
• 8 ³Majd elment Emát-Szúbába és elfoglalta, ⁴aztán pedig kiépítette Palmírát a pusztában, és kiépített más megerősített városokat is Emátban.
• 13 ²¹Amikor aztán Ábia megerősítette uralmát, tizennégy feleséget vett s huszonkét fiút és tizenhat leányt nemzett.
• 16 ¹Uralkodásának harminchatodik esztendejében azonban felvonult Bása, Izrael királya Júda ellen és fallal körülvette Rámát, hogy senki se tudjon nyugodtan kimenni vagy bejönni Ásza országából.
• 21 ¹⁰de Edom mégis elpártolt Júda uralmától; így is van mind a mai napig. Ugyanabban az időben pártolt el Libna is, hogy ne kelljen az ő keze alatt lennie. Ő ugyanis elhagyta az Urat, atyái Istenét,
• 24 ⁵Egybegyűjtötte tehát a papokat, s a levitákat s azt mondta nekik: »Járjátok be Júda városait s szedjetek pénzt egész Izraeltől, hogy esztendőről esztendőre ki lehessen javíttatni Istenetek templomát. Siessetek a dologgal!« Ám a leviták hanyagul végezték a dolgot. ⁷A gonosz Atália és fiai ugyanis tönkretették az Isten házát s mindazzal, amit az Úr házának szenteltek, a Baálok templomát díszítették.« ¹⁸Erre ők elhagyták az Úrnak, atyáik Istenének templomát, s a berkeknek meg a faragott képeknek szolgáltak. Erre az Úr megharagudott Júdára és Jeruzsálemre emiatt a vétek miatt.
• 34 ⁸Uralkodásának tizennyolcadik esztendejében pedig, amikor már megtisztította az országot és az Úr templomát, elküldte Sáfánt, Eszelja fiát, meg Maaszját, a város parancsnokát, meg Johát, Joacház fiát, a jegyzőt, hogy javítsák ki az Úrnak, az ő Istenének házát.

Nehemiás könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 12 ³⁹Az Efraim-kapu, az Öreg-kapu, a Hal-kapu, Hananeél tornya és Emát tornya felett eljutottak egészen a Nyáj-kapuig, és megállapodtak a Börtön-kapunál.
• 10 ⁴⁰A kincstárba kell ugyanis hordania Izrael fiainak és Lévi fiainak a gabona, bor és olaj adományát. Ott lesznek a szent edények, a szolgálatot tevő papok, az énekesek, a kapuőrök is. Nem hanyagoljuk el tehát Istenünk templomát.

Eszter könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 1 ¹⁴Közöttük legközelebb álltak hozzá: Kársena, Setár, Admáta, Társis, Máresz, Marszána és Mamukán, a perzsák és médek hét fejedelme, akik a király színe elé járulhattak és mellette az első helyet foglalták el az országban: ³uralkodásának harmadik esztendejében nagy lakomát rendezett összes fejedelme meg szolgája, a perzsák főtisztjei s a médek előkelői, valamint a tartományok kormányzói számára, akik színe előtt voltak, ⁵Az ünnepség idejének lejártával meghívta az egész népet, amely Szúzában volt, a legnagyobbtól a legkisebbig, és egy hétre szóló lakomát készíttetett a királyi palota kertjében. ⁹Vásti királyné is lakomát ült az asszonyokkal a királyi palotában, ahol Artaxerxész király tartózkodni szokott.
• 2 ¹⁸Majd fényes lakomát rendezett valamennyi fejedelme és szolgája számára: Eszter lakomáját, s adóelengedést adott minden tartományában és ajándékokat osztogatott fejedelmi bőkezűséggel.
• 3 ¹⁵A futárok a király parancsára sietve elindultak; a rendeletet csakhamar kifüggesztették Szúzában, s amíg a király és Ámán lakomát ült, maga a város megdöbbent. ¹⁵Lakomát ült minden nemzet; a király és Ámán, amikor bementek a királyi palotába, barátaikkal lakomáztak.
• 7 ¹Elment tehát a király és Ámán, hogy lakomát üljön a királynéval.
• 8 ¹²Úgy gondolta, hogy miután ezeket megölte, elszigetel minket és a perzsák birodalmát a makedónoknak juttatja.

Izajás könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 36 ¹⁹Hol vannak Emát és Arfád istenei? Hol vannak Szefárvaim istenei? És megmentették-e Szamariát a kezemtől?
• 37 ¹³Hol van Emát királya, Arfád királya, és Szefárvaim, Héna meg Áva városának királya?« ⁴Talán meghallja az Úr, a te Istened a főpohárnok szavait, akit elküldött ura, Asszíria királya, hogy gyalázza az élő Istent; és talán megfenyíti őt az Úr, a te Istened azokért a szavakért, melyeket hallott. Mondj imát a maradékért, amely még megvan!«

Jeremiás könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 25 ²³Dedánt és Temát, Búzt és minden megnyírt halántékút;
• 38 ¹Hallotta Sáfatja, Mátán fia, Gedalja, Fássúr fia, Júkál, Selemja fia és Fássúr, Malkija fia azokat az igéket, melyeket Jeremiás szólt az egész néphez, amikor ezt mondta:
• 39 ⁵De a káldeaiak serege üldözőbe vette őket, és utolérték Cidkiját a jerikói síkságon, elfogták őt, és felvitték Nebukadnezárhoz, Babilon királyához Reblába, Emát földjére; az pedig ítéletet mondott fölötte.
• 52 ⁹Elfogták tehát a királyt, és felvitték Babilon királyához Reblába, Emát földjére; az pedig ítéletet mondott fölötte. ²⁷Babilon királya pedig levágatta és megölette őket Reblában, Emát földjén.
• 50 ⁴⁰Ahogy feldúlta Isten Szodomát és Gomorrát meg a szomszédait – mondja az Úr –, úgy ott sem lakik majd ember, és nem tartózkodik benne ember fia.

Jónás jövendölése (Káldi-Neovulgáta)

• 1 ¹Az Úr szózatot intézett Jónáshoz, Amáti fiához, mondván:

A Makkabeusok első könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 11 ³⁴Ennélfogva átadjuk nekik Júdea egész területét, valamint egész környékével együtt azt a három kerületet, Efraimot tudniillik meg Liddát és Ramátát, amelyet Szamariától Júdeához csatoltak el. Hadd szolgáljanak zálogul mindazok javára, akik Jeruzsálemben áldoznak, s kárpótlásul azokért a dolgokért, amelyeket azelőtt beszedett tőlük a király minden esztendőben, vagyis a föld és a fák gyümölcséért. ⁴Amikor pedig Asdódhoz közeledett, megmutatták neki Dágon felgyújtott templomát, Asdódot és környékét romjaival együtt, a szanaszét heverő holttesteket s a hadban elesettek sírdombjait, amelyeket az útszélen emeltek. ²²Ennek hallatára indulatra gerjedt, tüstént Ptolemaiszba ment és megírta Jonatánnak, hogy hagyja abba a Vár ostromát és siessen hozzá megbeszélésre.
• 12 ²⁵Erre kivonult Jeruzsálemből és eléjük ment egészen Amátisz vidékéig, mert nem akart nekik időt hagyni arra, hogy betörjenek országába.
• 1 ¹⁶Amikor Antióchosz úgy látta, hogy uralma megerősödött, azon volt, hogy Egyiptom földjére is kiterjessze hatalmát, és két országon uralkodjék.
• 10 ⁷⁸s elindult Asdód felé, mintha csupán átvonulna. De mindjárt a síkságra vonult, mert nagyszámú lovas volt vele, és ő beléjük helyezte bizalmát. Jonatán egészen Asdódig követte őt, és ott összecsaptak. ⁸⁴Jonatán azonban felgyújtotta Asdódot a környéken elterülő városokkal együtt. Elvette zsákmányukat és felégette tűzzel Dágon templomát mindazokkal együtt, akik oda menekültek.
• 16 ¹⁵Abóbosz fia az általa épített Dók nevű kis várban fogadta őket álnokul, és tiszteletükre fényes lakomát rendezett. Titokban azonban embereket rejtett el ott.

A Makkabeusok második könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 2 ²⁷Mindazonáltal, amint azok, akik lakomát szereznek, mások kívánságának igyekeznek megfelelni, úgy sokak kedvéért mi is örömest vállaljuk a fáradságot. ²⁴Tekintetbe vettük ugyanis a könyvek nagy számát, és azokat a nehézségeket, amellyel a dolgok bősége folytán meg kell küzdenie annak, aki bele akar kezdeni a történtek elbeszélésébe.
• 1 ²³S mialatt elégett az áldozat, az egész papság imát mondott. Jonatán rákezdte, a többiek pedig folytatták.
• 3 ³⁴Az Isten ostorozott meg téged. Hirdesd tehát mindenkinek Isten nagyságát és hatalmát!« E szavak után eltűntek.
• 5 ³meg csatarendbe állított lovak rohamát, összecsapásokat közvetlen közelből, ide-oda mozgó pajzsokat, sisakos csapatokat kivont karddal, nyilak záporát, aranycsillogású fegyvereket és mindenféle páncélt.
• 7 ¹⁷Várj csak türelemmel! Meglátod te még az ő nagy hatalmát, amikor sanyargatni fog majd téged utódoddal együtt.«
• 8 ²⁹Ezek végeztével közös imát mondtak mindannyian, és kérték a könyörületes Urat, hogy engesztelődjék meg végleg szolgáival szemben.
• 9 ¹⁷Sőt, mi több: ő maga is zsidóvá lesz, és bejárja majd a föld minden helyét és hirdeti Isten hatalmát.
• 12 ²⁸Ők azonban segítségül hívták a Mindenhatót, aki erejével összeroppantja az ellenség hatalmát. Be is vették a várost, és leterítettek a bentlévők közül huszonötezer embert. ⁴³Majd gyűjtést rendezett, és tizenkétezer ezüst drachmát küldött Jeruzsálembe, hogy áldozatot mutassanak be a megholtak bűneiért, mert helyesen és jámborul gondolkodott a feltámadásról.

Evangélium Máté szerint (Káldi-Neovulgáta)

• 9 ⁹Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy embert, aki a vámnál ült. Máténak hívták. Megszólította: »Kövess engem!« Az fölkelt és követte őt.
• 10 ³Jakab, Zebedeus fia, és a testvére, János, Fülöp és Bertalan, Tamás és a vámos Máté, Jakab, Alfeus fia, Tádé, ⁴¹Aki befogad egy prófétát, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki befogad egy igazat, mert igaz, az az igaz jutalmát kapja. ⁴²És aki inni ad akár csak egy pohár friss vizet is egynek e legkisebbek közül, mert a tanítványom, bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát.«
• 17 ²⁴Amikor Kafarnaumba érkeztek, odamentek Péterhez azok, akik a két drachmát szedik, és azt mondták neki: »A ti Mesteretek nem fizeti meg a két drachmát?«
• 19 ¹³Akkor kisgyermekeket vittek oda hozzá, hogy tegye rájuk a kezét és imát mondjon, de a tanítványok megszidták őket.
• 22 ⁴Ekkor más szolgákat küldött ezekkel a szavakkal: ‘Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre.’ ²⁹Jézus így válaszolt nekik: »Tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát.
• 26 ⁶¹és így szólt: »Ez azt mondta: Le tudom bontani az Isten templomát, és három nap alatt fölépítem.«

Evangélium Márk szerint (Káldi-Neovulgáta)

• 3 ¹⁸és Andrást; Fülöpöt, Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont,
• 1 ¹⁴Miután János átadatott, Jézus Galileába ment, hogy hirdesse Isten evangéliumát.
• 6 ²¹Egyszer azonban, amikor Heródes a születésnapján lakomát rendezett országa nagyjainak, ezredeseinek és Galilea előkelőségeinek,
• 7 ³²Ott odavittek hozzá egy siketnémát, és kérték őt, hogy tegye rá a kezét.
• 9 ⁴¹Mert aki csak egy pohár vizet ad is nektek inni az én nevemben, azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát.
• 12 ²⁴Jézus azt felelte nekik: »Nyilván azért tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát!

Evangélium Lukács szerint (Káldi-Neovulgáta)

• 6 ¹⁵Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát és Simont, akit Zelótának neveznek,
• 5 ²⁹Lévi ezután nagy lakomát készített neki a házában. Nagy sereg vámos és még sokan mások is ültek velük az asztalnál.
• 8 ¹Történt azután, hogy bejárta a városokat és a falvakat, prédikálta és hirdette az Isten országának evangéliumát. Vele volt a tizenkettő,
• 15 ⁸Vagy ha egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e lámpát, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? ⁹Ha pedig megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédait, hogy elmondja nekik: ‘Örüljetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amelyet elvesztettem!’
• 16 ¹⁹Volt egyszer egy gazdag ember. Bíborba, patyolatba öltözködött, és mindennap fényes lakomát rendezett.

Az apostolok cselekedetei (Káldi-Neovulgáta)

• 1 ¹³Amikor beértek, felmentek a felső terembe, ahol időzni szoktak: Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, Alfeus fia, és Simon, a buzgó, végül Júdás, Jakab fia. ^{15 23}Kijelöltek tehát kettőt: Józsefet, akit Barzabásnak, melléknevén Jusztusznak hívtak, és Mátyást. ²⁶Azután sorsot vetettek rájuk, és a sors Mátyásra esett, akit a tizenegy apostol közé soroltak.
• 2 ⁴⁷Dicsérték Istent, és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponta növelte az üdvözülendők számát.
• 19 ²¹Amikor mindezek megtörténtek, Pál a Lélek által elhatározta, hogy átmegy Makedónián és Akháján, s elmegy Jeruzsálembe. Azt gondolta ugyanis: »Ha ott már voltam, Rómát is meg kell látogatnom.« ²⁷Így azonban nem csak a mi foglalkozásunk sodródik veszélybe és válik érdektelenné, hanem a nagy Dianának a templomát is semmibe fogják venni, s annak fölsége is meg fog inogni, akit egész Ázsia és a föld kereksége tisztel.«

Levél az efezusiaknak (Káldi-Neovulgáta)

• 6 ⁸Tudjátok, hogy mindenki, aki valami jót tesz, annak jutalmát megkapja majd az Úrtól, akár szolga, akár szabad.
• 1 ¹³Benne ti is hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, hittetek is neki, és megkaptátok a megígért Szentlélek pecsétjét,

Tóbiás könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 7 ¹¹Hét férfinek adtam testvéreink közül és mindnyájan meghaltak azon az éjjelen, amikor beléptek hozzá. De most egyél, igyál fiam és az Úr cselekedjen javatokra.« Tóbiás azonban ezt mondta: »Itt én addig nem eszem és nem iszom, amíg meg nem erősíted, ami rám vonatkozik.« Ráguel ezt mondta neki: »Megteszem, tiéd lesz ő Mózes könyvének törvénye szerint és az égben is úgy határoztak, hogy neked adjam őt. Vedd tehát nővéredet, mostantól testvére vagy, ő pedig nővéred neked. Mától kezdve örökre a tied. Az ég Ura legyen hozzátok irgalmas fiam, ezen az éjszakán, árassza rátok irgalmát és békéjét.«
• 8 ⁴Közben a szülők kimentek és bezárták a szoba ajtaját. Akkor Tóbiás fölkelt ágyából és ezt mondta Sárának: »Kelj föl, nővérem! Imádkozzunk és könyörögjünk Urunkhoz, hogy elnyerjük oltalmát és kegyelmét.«

Bírák könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 7 ¹³Amikor Gedeon odaért, az egyik ember éppen álmát beszélte el a szomszédjának, éspedig ilyen módon beszélte el, amit látott: »Álmot láttam, s úgy tűnt nekem, mintha egy hamuban sült árpakenyér gurult és szállt volna le a mádiániták táborára, s amikor a sátorhoz jutott, nekivágódott, s felfordította és teljesen egyenlővé tette a földdel.«
• 14 ¹⁰Lement tehát apja a nőhöz, s lakomát rendezett Sámsonnak, a fiának, mert így szoktak cselekedni a legények.
• 15 ¹⁷Amikor aztán befejezte ezt az éneket, elhajította kezéből az állcsontot, s elnevezte azt a helyet Rámát-Lechinek, ami annyit jelent, mint Állkapocs-magaslat.

Sámuel második könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 3 ²⁰El is jutott Dávidhoz Hebronba húsz emberrel, s Dávid lakomát szerzett Ábnernek s embereinek, akik vele jöttek.
• 4 ⁵A beróti Rimmonnak ezek a fiai tehát, vagyis Rekáb és Baána elmentek, és a nap legforróbb szakán behatoltak Isbaál házába, aki éppen déli álmát aludta fekhelyén. Minthogy az ajtónálló asszonyt is elnyomta búzatisztítás közben az álom,
• 8 ³Megverte továbbá Dávid Adarézert, Rohób fiát, Szóba királyát, amikor az elindult, hogy helyreállítsa uralmát az Eufrátesz folyó mellett.
• 9 ³Azt mondta erre a király: »Van-e még valaki életben Saul házából, hogy Isten irgalmát cselekedhetném vele?« Szíba azt felelte a királynak: »Jonatán béna lábú fia még életben van.«
• 12 ⁴Amikor aztán egyszer vendég érkezett a gazdaghoz, az nem akart a maga juhaiból s marháiból venni, hogy lakomát szerezzen a hozzá érkezett utasnak, hanem fogta a szegény ember bárányát, s azt készítette el eledelül a hozzá érkezett embernek.«
• 13 ²⁷Lakomát szerzett erre Absalom, olyat, mint a király lakomája.
• 24 ²Meg is hagyta a király Joábnak, serege vezérének: »Járd be Izrael valamennyi törzsét, Dántól Beersebáig és számláljátok meg a népet, hogy tudjam a számát.«

Ezdrás könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 1 ³Ki való közületek az ő egész népéből? Legyen vele az ő Istene. Menjen fel Jeruzsálembe, amely Júdeában van, és építse fel az Úrnak, Izrael Istenének templomát. Ő az az Isten, aki Jeruzsálemben lakik. ⁵Elindultak erre a családfők Júdából meg Benjaminból, és a papok meg a leviták, egyszóval mindazok, akiknek Isten arra indította lelkét, hogy felmenjenek és megépítsék az Úr templomát Jeruzsálemben.
• 4 ¹Amint azonban Júda és Benjamin ellenségei arról értesültek, hogy a számkivetettek felépítik az Úrnak, Izrael Istenének templomát,
• 6 ⁷Hagyjátok, hogy a zsidók helytartója és véneik Istennek azt a templomát elkészítsék és Istennek azt a házát a maga helyén felépítsék.
• 9 ⁹Igaz, szolgák vagyunk, de szolgaságunkban sem hagyott el Istenünk. Felénk hajlította a perzsa királyok kegyét, hogy életet adjon belénk, megépítse és feltámassza romjaiból Istenünk templomát, nekünk pedig védőfalat emeljen Júdában és Jeruzsálemben.

Judit könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 5 ¹⁸De amikor letértek az útról, amelyet megszabott nekik, nagyon sokan elpusztultak a sok háborúban és fogságba jutottak idegen földre, Istenük templomát lerombolták, városaikat pedig ellenségeik foglalták el.
• 6 ²¹Ozija magával vitte a gyülekezetből házába, lakomát rendezett a véneknek, és egész éjjel könyörögtek Izrael Istenéhez segítségért.
• 12 ¹⁰Történt, hogy a negyedik napon Holofernész lakomát rendezett, s csak szolgáit hívta meg a lakomára, de tisztviselőit nem.
• 13 ¹¹Judit már messziről odakiáltott a kapuőröknek: »Nyissátok ki, nyissátok ki a kaput! Velünk az Isten, a mi Istenünk, hogy megmutassa erejét Izraelben és hatalmát ellenségeinkkel szemben, amint ezt ma is megtette.« ¹⁴Ekkor Judit harsány hangon így szólt hozzájuk: »Dicsőítsétek Istenünket, dicsőítsétek, mert nem vonta meg irgalmát Izrael házától, hanem megtörte ellenségeinket kezem által ezen az éjjelen.«

Dániel jövendölése (Káldi-Neovulgáta)

• 2 ¹Nebukadnezár uralkodásának második esztendejében Nebukadnezár álmot látott, és a lelke úgy megrémült, hogy az álmát is elfelejtette. ²Erre meghagyta a király, hogy hívják össze a jósokat és a varázslókat, a bűbájosokat és a káldeaiakat, hogy mondják meg álmát a királynak. Mikor megérkeztek és a király elé álltak,
• 4 ²³Mivel azonban az volt a parancs, hogy hagyják meg annak – vagyis a fának – a gyökerét: országod megmarad számodra, ha elismered az ég hatalmát.
• 5 ¹Baltazár király nagy lakomát készített ezer főemberének, és az ezrek előtt itta a bort.
• 7 ²⁶Aztán leül a bíróság, hogy a hatalmát elvegyék, összetiporják és mindörökre megsemmisítsék,
• 8 ⁴Láttam, hogy a kos nyugat, észak és dél felé öklelt szarvaival, és semmiféle vadállat nem tudott ellenállni neki és hatalmától megszabadulni; azt tett, amit akart, és naggyá lett.
• 11 ⁴Ám alighogy hatalomra jut, a birodalma összeomlik, és a négy égtáj szerint felosztják; nem az ő utódaira száll, és nem is lesz olyan hatalmas, mint az ő uralma alatt volt, mert birodalmát szétszaggatják, és másokra száll, nem azokra. ¹⁷Aztán arra törekszik, hogy egész birodalmát hatalmába kerítse, s ezért jól bánik vele. Egy asszonyt ad neki, hogy országát felforgassa, de nem ér célt és nem szerzi meg.

Aggeus jövendölése (Káldi-Neovulgáta)

• 2 ²²Ledöntöm az országok trónját és összezúzom a pogányok országának hatalmát; felforgatom a szekeret és a rajta ülőt, elesnek a lovak, és egymás kardjától azok, akik rajtuk ülnek.

Zakariás jövendölése (Káldi-Neovulgáta)

• 6 ¹⁵És akik a messze távolban vannak, majd eljönnek és építik az Úr templomát, és majd megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem hozzátok. Így lesz, ha híven hallgattok az Úrnak, Isteneteknek szavára.’«

Evangélium János szerint (Káldi-Neovulgáta)

• 4 ³⁶Az arató megkapja a jutalmát, és termést gyűjt az örök életre, hogy együtt örvendjen a vető az aratóval.
• 20 ²⁵A többi tanítvány elmondta neki: »Láttuk az Urat!« Ő azonban így szólt: »Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és ujjamat a szegek helyére nem teszem, és kezemet az oldalába nem helyezem, én nem hiszem!«

A rómaiaknak írt levél (Káldi-Neovulgáta)

• 9 ²²Isten pedig nem a haragját akarta-e megmutatni és a hatalmát megláttatni, és nem azért hordozta-e türelemmel a harag eszközeit, amelyek pusztulásra készültek?
• 15 ³⁰

Első levél a korintusiaknak (Káldi-Neovulgáta)

• 3 ⁸Aki ültet, és aki öntöz, mind egy; mindegyikük a saját jutalmát nyeri majd el munkája szerint. ¹²Ha pedig valaki az alapra aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, szalmát épít, ¹⁷Azt pedig, aki Isten templomát lerombolja, lerombolja az Isten. Mert Isten temploma szent, s ti vagytok az.

Második levél a korintusiaknak (Káldi-Neovulgáta)

• 9 ¹³Ennek a szolgálatnak a próbája folytán ugyanis dicsőítik majd Istent azért az engedelmességért, amellyel Krisztus evangéliumát valljátok, és azért az őszinte közösségvállalásért, amelyet irántuk és mindenki iránt tanúsítotok.
• 11 ⁷Vagy talán bűnt követtem el akkor, amikor önmagamat megaláztam, hogy titeket fölmagasztaljalak, mikor Isten evangéliumát ingyen hirdettem nektek?

Levél a galatáknak (Káldi-Neovulgáta)

• 1 ⁷holott nincsen más, csak olyanok vannak, akik zavarba ejtenek titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát.

Első levél a tesszalonikieknek (Káldi-Neovulgáta)

• 2 ²Ellenkezőleg, noha előbb, mint tudjátok, szenvedések és bántalmak értek minket Filippiben, mégis, Istenben bízva, a nagy gondok között is hirdettük nektek Isten evangéliumát. ⁸Ragaszkodtunk hozzátok, és szívesen nektek adtuk volna nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is, mert nagyon megkedveltünk titeket. ⁹Emlékeztek ugyanis, testvérek, munkánkra és fáradozásunkra. Éjjel-nappal dolgoztunk, és úgy hirdettük nálatok Isten evangéliumát, hogy ne legyünk közületek senkinek sem a terhére.

Jakab levele (Káldi-Neovulgáta)

• 3 ⁶A nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Testrészeink közül a nyelv az, amely beszennyezi egész testünket, s a pokoltól lángra lobbanva egész életünk folyamát lángra gyullasztja.

Péter második levele (Káldi-Neovulgáta)

• 1 ¹⁶Mert nem tudálékosan kiagyalt meséket követve adtuk tudtotokra a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem mint akik szemtanúi voltunk az ő nagyságának.
• 2 ¹⁰Legfőképpen azokat, akik tisztátalan vágyakkal a test után járnak, s az Úr hatalmát megvetik. ¹³és akaratuk ellenére elnyerik gonoszságuk jutalmát. Ők gyönyörűségnek tartják a naponkénti vigadozást. Piszok- és szennyfoltok ők, akik gyönyörökben tobzódnak és lakomáikon kéjelegnek nálatok.

Júdás levele (Káldi-Neovulgáta)

• 1 ⁸Ezek az álmodozók is ugyanúgy megfertőzik a testet, az Úr hatalmát megvetik, a Fényességeket pedig káromolják.

János jelenései (Káldi-Neovulgáta)

• 7 ⁴Hallottam a megjelöltek számát: száznegyvennégyezer megjelölt, Izrael fiainak valamennyi törzséből.
• 11 ¹Akkor mérővesszőhöz hasonló nádszálat adtak nekem, és azt mondták: »Kelj föl, mérd meg Isten templomát, az oltárt és a benne imádkozókat!
• 13 ², és a sárkány neki adta erejét, trónját és nagy hatalmát. ¹²Ez gyakorolja az első fenevad teljes hatalmát az ő színe előtt, és rábírja a földet és a föld lakóit, hogy imádják az első fenevadat, amelynek a halálos sebe meggyógyult. ¹⁷és senki se vásárolhasson vagy adhasson el, ha nem viseli a vadállat bélyegét: a nevét, vagy a nevének számát. ¹⁸– Ez a bölcsesség. Akinek van értelme, számítsa ki a vadállat számát; mert ember száma az, és a száma hatszázhatvanhat. –
• 15 ²Akkor egy üvegtenger-félét láttam, ami tűzzel volt vegyítve. Láttam azokat, akik legyőzték a fenevadat, a képmását és nevének számát, amint az üvegtenger fölött állnak Isten hárfáival, ⁸És a templom megtelt füsttel Isten felségétől és hatalmától, és senki sem mehetett be a templomba