71
1Uram, tebenned remélek,
soha meg ne szégyenüljek!
2Igazságodban szabadíts meg, és ments meg engem!
Hajlítsd hozzám füledet
és nyújts segítséget!
3Légy oltalmam sziklája,
és erős váram, hogy megszabadíts engem,
mert te vagy az én erősségem és menedékem!
4Istenem, szabadíts meg a bűnös kezéből,
s a törvényszegő és a gonosz kezéből!
5Hisz te vagy az én reménységem, Uram;
Te vagy, Uram, ifjúkorom óta bizodalmam.
6Születésem óta rád támaszkodom,
anyám méhétől te vagy oltalmazóm;
Szüntelenül rólad szól dicséretem.
7Szinte csodája lettem sokaknak,
mert te erős segítőm vagy.
8Teljék meg szám dicséreteddel,
egész nap fenségeddel!
9Ne vess el engem vénségem idején,
amikor erőm megfogyatkozik, ne hagyj el engem!
10Mert ellenségeim ellenem beszélnek,
s akik életemre leselkednek, együtt tanakodnak.
11Így szólnak: »Isten elhagyta,
vegyétek űzőbe, fogjátok meg,
hisz nincs, aki megszabadítsa!«
12Isten, ne távozz el tőlem;
Én Istenem, siess segítségemre!
13Jussanak szégyenbe, pusztuljanak
életem ellenségei.
Borítsa szégyen és gyalázat azokat,
akik nekem rosszat akarnak!
14Én azonban mindenkor reménykedem,
és szüntelen dicsérlek téged.
15Egész nap jótéteményeidet
és igazságosságodat hirdeti szám,
bár elsorolni sem tudom.
16Hirdetem az Úr hatalmas tetteit,
Uram, csak igazságodról elmélkedem.
17Isten, te ifjúkorom óta oktattál engem;
Mindmáig hirdetem csodáidat.
Jegyzetek
71,1 Egyéni panaszdal a makkabeusi időkből. A szöveg alig tartalmaz új gondolatokat, inkább a Bibliából kiválasztott és egymás mellé helyezett mondatokat magyarázza. A kiválasztás az imádkozó szempontjait követi: Egy beteg ember, akit az öregség és a betegség tesz próbára, biztos menedéket keres – Istennél, az ő templomában.