71 (70). ZSOLTÁR. ÖREGEDŐ EMBER IMÁJA

71 ¹Uram, hozzád menekülök, ne hagyj soha szégyent vallanom! ²Igazságodban ments meg, szabadíts meg! Fordítsd felém füled és siess segítségemre! ³Légy megmentő sziklám, erős váram! Valóban te vagy sziklám és váram. ⁴Istenem, ments meg engem a gonoszok kezétől, a bűnösök és hatalmaskodók öklétől! ⁵Mert te vagy, Istenem, bizodalmam, Uram, te vagy reményem ifjúságom óta. ⁶Anyám méhétől fogva veled tartottam, anyám ölétől kezdve te voltál osztályrészem, mindig tebenned bizakodtam. ⁷Csodálat tárgya lettem sokak szemében, hisz hatalmas gyámolom te vagy. ⁸Szám tele volt dicséreteddel, egész nap tele dicsőítéseddel. ⁹Öregkoromban se taszíts el magadtól, akkor se hagyj el, ha erőm elfogy! ¹⁰Ellenségeim úgyis megszólnak, szemmel tartanak, ellenem beszélnek. ¹¹Azt mondják: „Elhagyta az Úr, űzzétek, fogjátok el, hisz senki sincs már, aki pártját fogná!” ¹²Istenem, ne maradj távol tőlem, Uram, siess segítségemre! ¹³Valljanak szégyent, kik vesztemre törnek, és pusztuljanak el! Akik bajt hoznak rám, azokat érje szégyen és gyalázat! ¹⁴Én azonban mindig reménykedem, és mindennap gyarapítom dicséreted. ¹⁵Szám hirdeti igazságosságodat, naphosszat segítségedet. ¹⁶Eljövök az Úr erejében, és csak a te tetteidet dicsőítem. ¹⁷Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, még ma is csodáidról emlékezem.

KNB SZIT STL BD RUF KG