Keresés a Bibliában

ISTEN MINDENTUDÁSA ÉS JELENLÉTE

139 1(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem,
2tudod, hogy ülök-e vagy állok. Gondolataimat látod messziről,
3látsz, ha megyek vagy pihenek. Minden utam világos előtted.
4A szó még nincs nyelvemen, s lám, az Úr már tud mindent.
5Elölről és hátulról közrefogsz, s a kezed fölöttem tartod.
6Csodálatos ezt tudnom, olyan magas, hogy meg sem értem.
7Hová futhatnék lelked elől? Hová menekülhetnék színed elől?
8Ha felszállnék az égig, ott vagy. Ha az alvilágban tanyáznék, ott is jelen vagy.
9Ha felölteném a hajnal szárnyait, és a legtávolibb partokon szállnék le,
10ott is a te kezed vezetne, és a te jobbod tartana.
11Ha azt mondanám: Borítson el a sötétség, és az éj úgy vegyen körül, mint máskor a fény:
12neked maga a sötétség sem homályos, s az éj világos neked, mint a nappal.
13Te alkottad veséimet, anyám méhében te szőtted a testem.
14Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál, és amiért csodálatos minden műved. Lelkem ismered a legmélyéig,
15létem soha nem volt rejtve előtted. Amikor a homályban keletkeztem, és a föld mélyén elindult életem,
16szemed már látta tetteimet, s könyvedben mind felírta őket. Meghatároztad napjaimat, mielőtt még egy is megjelent belőlük.
17Terveid, Uram, felfoghatatlanok, s milyen tömérdek a számuk!
18Ha megszámlálnám: több, mint a homokszem, s ha végére érnék, az csak kezdet volna.
19Ó, Uram, bárcsak lesújtanál a gonoszokra, bárcsak távoznának a vérszopók.
20Álnok módon beszélnek rólad, s gondolataidat őrültségnek veszik.
21Ne gyűlöljem, Uram, aki téged gyűlöl? Ne irtózzam azoktól, akik ellened lázadnak?
22Igen, égő gyűlölettel fordulok feléjük, nekem magamnak is elleneim lettek.
23Vizsgálj meg, Uram, vizsgáld meg szívemet, tégy próbát és ismerd meg gondolataimat!
24Nézd meg, nem járok-e a gonoszság útján, és vezess el az örök útra!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF