119 (118). ZSOLTÁR. A TÖRVÉNY DICSÉRETE

Alef

119 ¹Boldog, akinek útja szeplőtelen, aki az Úr törvénye szerint él. ²Boldog, aki követi útmutatásait, s aki egész szívével keresi őt. ³Az nem követ el gonoszságot, hiszen az ő útján halad. ⁴Magad hirdetted ki törvényedet, hogy tartsuk meg hűségesen. ⁵Bárcsak szilárdak volnának útjaim, és megtartanám, amit parancsoltál! ⁶Sohasem vallok szégyent, ha ügyelek minden végzésedre. ⁷Tiszta szívből áldani foglak, ha igazságos döntéseidet megismerem. ⁸Megteszem, amit elrendeltél, te pedig ne hagyj el engem soha!

Bet

⁹Hogyan tartja tisztán az ifjú útjait? Ha követi tanításodat. ¹⁰Egész szívemből kereslek téged, ne hagyj parancsaidtól eltávolodnom! ¹¹Szívembe rejtem szavaidat, nehogy vétkezzem ellened. ¹²Légy áldott, Uram, s taníts meg törvényeidre! ¹³Ajkammal hirdetni fogom szádnak minden szavát. ¹⁴A tőled megszabott úton találom örömöm, inkább, mint ha bőségben volna részem. ¹⁵Fontolóra veszem törvényeid, és elmélkedem útjaidon. ¹⁶Útmutatásaid örömömre vannak, szavaidról soha el nem feledkezem.

KNB SZIT STL BD RUF KG