József kitüntetése.
37A beszéd tetszett a fáraónak és minden szolgájának. 38A fáraó így szólt szolgáihoz: „Találhatnánk más olyan embert ezen kívül, akiben Isten szelleme van?” 39Azután a fáraó így szólt Józsefhez: „Mivel Isten mindezt tudtodra adta, azért nincs senki, aki olyan okos és bölcs volna, mint te. 40Te állsz majd házam élén. Egész népem köteles engedelmeskedni parancsodnak, és én csak a trónommal foglak megelőzni.” 41A fáraó még ezt mondta Józsefnek: „Ezennel Egyiptom egész földje fölé rendellek.” 42Azután a fáraó levette pecsétgyűrűjét az ujjáról és József ujjára húzta, bíbor ruhába öltöztette, és aranyláncot akasztott a nyakába. 43Végighordoztatta második kocsiján, s ezt kiáltották előtte: „Vigyázat!” Így emelte őt Egyiptom egész földje fölé. 44A fáraó még így szólt Józsefhez: „Én vagyok a fáraó. Akaratod ellenére senki ne mozdítsa kezét és lábát Egyiptom földjén.” 53Amikor Egyiptomban a hét bő esztendő eltelt, 54megkezdődött a hét ínséges esztendő, ahogy József előre megmondta. Éhínség tört ki minden országban, csak Egyiptom egész földjén volt kenyér. 55Amikor azonban Egyiptom egész földje is éhezni kezdett, a nép a fáraóhoz kiáltott kenyérért. A fáraó minden egyiptominak ezt felelte: „Menjetek Józsefhez, és tegyétek azt, amit mond.” 56Amikor tehát az éhínség egész Egyiptomra rátört, József megnyitotta a gabonacsűröket, és a gabonát eladta az egyiptomiaknak. Az ínség mégis egyre nyomasztóbbá vált Egyiptom földjén. 57Mindenki Egyiptomba jött, hogy gabonát vásároljon Józseftől, mivel az egész világon nyomasztó éhínség uralkodott.