Keresés a Bibliában

A fáraó álma.

41 1Két év múlva a fáraónak álma volt. Úgy tűnt neki, mintha a Nílusnál állna. 2Hét szép és kövér tehén jött elő a Nílusból, és legelt a füves réten. 3Utánuk azonban hét más tehén jött elő a Nílusból, csúnya és sovány, és odament a többi tehénhez a Nílus partjára. 4A csúnya és sovány tehenek felfalták a hét szép és kövér tehenet. Erre a fáraó fölébredt. 5Mikor újra elaludt, másik álma volt. Hét kalász nőtt egy száron, szép és kövér, 6utánuk azonban üres, és a keleti széltől megperzselt kalászok nőttek. 7Az üres kalászok elnyelték a hét kövér és tele kalászt. A fáraó erre fölébredt, és tisztában volt vele, hogy álmodott. 8Másnap nyugtalannak érezte magát. Elküldött, összehívta Egyiptom minden írástudóját és bölcsét. A fáraó elbeszélte nekik az álmot, de nem akadt egy sem, aki a fáraó álmát meg tudta volna fejteni. 9Ekkor a főpohárnok így szólt a fáraóhoz: „Nekem most vissza kell emlékeznem vétségemre. 10A fáraó megharagudott szolgájára, és fogva tartotta a testőrség parancsnokának házában, így engem és a fősütőmestert is. 11Azon az éjszakán álmunk volt, nekem és neki, s mindegyikünknek olyan álma, amelyiknek jelentősége volt számunkra. 12Ott volt velünk egy fiatal héber férfi, a testőrség parancsnokának rabszolgája. Ennek elbeszéltük álmunkat, s ő megfejtette nekünk. Mindegyikünknek megadta a megfelelő jelentést. 13Ahogy megfejtette, úgy teljesedett. Engem ismét visszahelyeztek hivatalomba, a fősütőmestert fölakasztották.” 14A fáraó erre elküldött, és hívatta Józsefet. Sietve kihozták a börtönből, s miután megnyiratkozott és ruhát váltott, elindult a fáraóhoz. 15A fáraó ezt mondta Józsefnek: „Álmot láttam, és senki sem tudja megfejteni. De hallottam rólad, hogy neked elég hallani az álmot, és meg tudod fejteni.” 16József így felelt a fáraónak: „Én nem tudok semmit, de Isten kinyilvánítja a fáraónak a jó hírt.” 17A fáraó tehát ezt mondta Józsefnek: „Álmomban a Nílus partján álltam. 18A Nílusból hét kövér és szép tehén jött, és legelt a réten. 19Azután láttam, hogy utánuk más hét nyomorúságos, csúnya és sovány tehén jön fel. Egész Egyiptomban nem láttam olyan csúnyákat, mint ezek voltak. 20A sovány és csúnya tehenek felfalták a hét elsőt, a kövér teheneket. 21De amikor a gyomrukba értek, nem látszott, hogy a gyomrukba jutottak, mert alakjuk éppen olyan csúnya volt, mint azelőtt. Erre fölébredtem. 22Azután álmomban azt láttam, hogy egy száron hét teli és szép kalász nőtt, 23de utánuk hét üres, kiaszott és a keleti széltől megperzselt kalász hajtott ki. 24A hét üres kalász elnyelte a hét jó kalászt. Elmondtam az írástudóknak, de nem tudták megfejteni.” 25József így válaszolt a fáraónak: „A fáraó álmai ugyanazok. Isten tudtára adta a fáraónak, amit tenni akar. 26A hét szép tehén hét esztendőt jelent, éppen úgy a hét kalász is hét esztendőt jelent. 27Az álom csak egy. A hét sovány és csúnya tehén, amely utánuk feljött, szintén hét esztendőt jelent, és a hét száraz, s keleti széltől perzselt kalász hét ínséges esztendőt jelent. 28Erre gondoltam, amikor a fáraónak mondtam: Isten betekintést engedett a fáraónak abba, amit tenni készült. 29Íme, hét esztendő következik, amikor Egyiptom egész földjén nagy bőség uralkodik. 30De utána jön hét ínséges esztendő, s akkor Egyiptom földjén elfelejtik az egész bőséget. Az ínség Egyiptom egész földjét emészteni fogja. 31Az éhínség következtében, ami bekövetkezik, semmit sem látnak majd az országban a bőségből, mert az nagyon nyomasztó lesz. 32Az, hogy a fáraó álma kétszer ismétlődött, azt jelenti, hogy Isten a dolgot erősen elhatározta és Isten haladék nélkül végre is hajtja. 33Ezért a fáraó válasszon ki egy okos és bölcs férfit, s állítsa Egyiptom élére. 34Továbbá jelöljön ki a fáraó felügyelőket az országban, hogy a bőség hét esztendejében Egyiptom földjén tegyék félre az ötödrészt. 35A most következő hét bő esztendőben az egész termést gyűjtsék össze, a gabonát a fáraó rendelkezésére helyezzék magtárba, hozzák a városokba és raktározzák el. 36A gabona szolgáljon majd készletül az országnak a hét ínséges esztendőben, amely majd rátör Egyiptom földjére. Így az ország nem megy tönkre az éhínség miatt.”

József kitüntetése.

37A beszéd tetszett a fáraónak és minden szolgájának. 38A fáraó így szólt szolgáihoz: „Találhatnánk más olyan embert ezen kívül, akiben Isten szelleme van?” 39Azután a fáraó így szólt Józsefhez: „Mivel Isten mindezt tudtodra adta, azért nincs senki, aki olyan okos és bölcs volna, mint te. 40Te állsz majd házam élén. Egész népem köteles engedelmeskedni parancsodnak, és én csak a trónommal foglak megelőzni.” 41A fáraó még ezt mondta Józsefnek: „Ezennel Egyiptom egész földje fölé rendellek.” 42Azután a fáraó levette pecsétgyűrűjét az ujjáról és József ujjára húzta, bíbor ruhába öltöztette, és aranyláncot akasztott a nyakába. 43Végighordoztatta második kocsiján, s ezt kiáltották előtte: „Vigyázat!” Így emelte őt Egyiptom egész földje fölé. 44A fáraó még így szólt Józsefhez: „Én vagyok a fáraó. Akaratod ellenére senki ne mozdítsa kezét és lábát Egyiptom földjén.” 45A fáraó a Cofnát-Paneach nevet adta Józsefnek és feleségül adta neki Asznátot, Poti-Ferásznak, az oni papnak a lányát. Azután József bejárta Egyiptomot. 46József 30 éves volt, amikor Egyiptom királya, a fáraó előtt állt. József eltávozott a fáraótól és bejárta Egyiptom egész földjét. 47A föld hét éven át bőségesen termett. 48Ő összegyűjtött készletül minden fölösleget, ami Egyiptom földjén hét éven át adódott, és a városokba vitette. Minden városba behordatta a körülötte fekvő földek termését. 49József tehát felhalmozta a gabonát, mint a tenger fövényét, olyan tömegben, hogy le is mondott a megméréséről. Nem is lehetett megmérni. 50Mielőtt kitört az éhínség, Józsefnek két fia született. Asznát, az oni papnak, Poti-Ferásznak a lánya szülte neki. 51József az elsőszülöttet Manasszénak nevezte, mert – úgymond – „Isten elfeledtette velem minden nyomorúságomat és atyám egész házát.” 52A másodikat Efraimnak nevezte, mivel – úgymond – „Isten termékennyé tett nyomorúságom földjén.” 53Amikor Egyiptomban a hét bő esztendő eltelt, 54megkezdődött a hét ínséges esztendő, ahogy József előre megmondta. Éhínség tört ki minden országban, csak Egyiptom egész földjén volt kenyér. 55Amikor azonban Egyiptom egész földje is éhezni kezdett, a nép a fáraóhoz kiáltott kenyérért. A fáraó minden egyiptominak ezt felelte: „Menjetek Józsefhez, és tegyétek azt, amit mond.” 56Amikor tehát az éhínség egész Egyiptomra rátört, József megnyitotta a gabonacsűröket, és a gabonát eladta az egyiptomiaknak. Az ínség mégis egyre nyomasztóbbá vált Egyiptom földjén. 57Mindenki Egyiptomba jött, hogy gabonát vásároljon Józseftől, mivel az egész világon nyomasztó éhínség uralkodott.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF