A gonoszok pusztulása

16 ¹Mit sem érő utódtól ne kívánj sokat, ne örülj fiaidnak, ha semmirekellők. ²Bármily nagy a számuk, ne légy büszke rájuk, ha az Úr félelme nem lakozik bennük. ³Ne hagyatkozz arra, hogy életben vannak, s ne reménykedj abban, hogy milyen sorsuk lesz, mert jobb, ha csak egy van, mint ha ezer volna, s gyermektelenül meghalni, mint rossz sarjat hagyni. ⁴Egyetlen értelmes ember egész várost benépesít, de az istentelen nemzetség elpusztul. ⁵Sok efféle dolgot látott már a szemem, a fülem pedig még különbeket is hallott: ⁶Az istentelenek hadába mart a tűz, harag lángolt fel a hitvány banda ellen. ⁷Nem tűrte el a régmúlt idők gigászait, akiket hűtlenségbe vitt az erejük. ⁸Nem kímélte meg a várost, ahol Lót lakott; fennhéjázásukat iszonyattal nézte. ⁹Nem irgalmazott a romlott nemzetségnek, amelyet bűnéért elűztek birtokából. ¹⁰Ugyanígy a hatszázezer gyalogosnak sem, akit elpusztított szíve keménysége. ¹¹Hát még ha az ember maga nyakaskodik, csodaszámba menne, ha meg nem bűnhődnék. Nála az irgalom és nála a harag, ő bocsát meg és ő árasztja ki haragját. ¹²Amilyen nagy az irgalma, annyira fenyít is, a tettei szerint ítél meg mindenkit. ¹³Zsákmányával nem tud elszökni a gonosz, a jámborok reménye nem hiúsul meg. ¹⁴Szabad folyást enged irgalmasságának; a tettei szerint fizet mindenkinek.

Biztos igazságszolgáltatás

¹⁷Ne mondd: „Elrejtőzöm, nem talál meg az Úr; fent a magasságban ki törődik velem? A nagy tömegben észre sem vesznek, mit számítok a nagy mindenségben?” ¹⁸Látod, az ég és az egeknek az ege, a föld és az óceán reszket látogatásakor. ¹⁹A hegyek csúcsai s a föld alapjai megrendülnek, ha csak rájuk tekint. ²⁰De nemigen gondol erre az ember; ugyan ki ügyel útjaira? ²¹Maga a vihar is láthatatlan marad, művei nagy része titokban megy végbe. ²²„Az igaz tetteit ki nyilvánítja ki? És ki várja őket? – Messze a szövetség.” ²³Csak az állít ilyesmit, akinek nincs esze, becsapott embernek van ilyen ötlete.

Az ember a teremtett világban

²⁴Fiam, hallgass rám és tanuld a tudományt, fordíts figyelmet a szavaimra. ²⁵Megfontoltan adom elő a tanítást, tudásomat gonddal tárom fel előtted. ²⁶Amikor az Isten műveit alkotta, s feladatát mindnek kezdettől kitűzte, ²⁷egyszer s mindenkorra elrendezte őket, a kezdet kezdetétől a távoli jövőig. Nem nélkülöznek és nem is fáradnak el, nem lanyhulnak el működésük közben. ²⁸Egyik sem ütközik össze a másikkal, egy sem engedetlen a szava iránt. ²⁹Ezek után az Úr lenézett a földre, és a javaival telis-tele rakta. ³⁰Színét sok élővel benépesítette s így rendelte: térjen mind vissza a földbe.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet