¹³Az vált tehát halálomra, ami jó? Egyáltalán nem. Inkább a bűn, amely – hogy bűnként nyilvánuljon ki – azzal okozta halálomat, ami jó, így a bűn a parancs által mutatta meg igazi bűn jellegét.

Az ember benső meghasonlottsága.

¹⁴Tudjuk, hogy a törvény lelki, magam azonban testi vagyok, és a bűn rabja. ¹⁵Azt sem tudom, mit teszek, hiszen nem azt teszem, amit szeretnék, hanem amit gyűlölök. ¹⁶De ha azt teszem, amit nem akarok, elismerem a törvényről, hogy jó, ¹⁷és valójában nem is én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn. ¹⁸Tudom ugyanis, hogy semmi jó nem lakik bennem, azaz a testemben, mert készen vagyok ugyan akarni a jót, de arra, hogy tegyem is, nem vagyok képes. ¹⁹Hiszen nem a jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok. ²⁰Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor nem is én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn. ²¹Így ezt a törvényt látom: bár a jót szeretném tenni, a rosszra vagyok készen. ²²A belső ember szerint az Isten törvényében lelem örömöm, ²³de tagjaimban más törvényt észlelek, s ez küzd értelmem törvénye ellen, és a tagjaimban levő bűn törvényének rabjává tesz. ²⁴Én nyomorult! Ki vált meg e halálra szánt testtől?

KNB SZIT STL BD RUF KG