Keresés a Bibliában

A gadarai megszállott.

5 1Átértek a tó túlsó partjára, a gadaraiak vidékére. 2Amint kiszállt a bárkából, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállott ember jött szembe vele. 3A sírboltokban lakott, és még lánccal sem tudták fogva tartani. 4Már sokszor megbilincselték és láncra verték, de széttépte a láncokat, összetörte a bilincseket. Senkinek sem sikerült megfékeznie. 5Éjjel-nappal állandóan sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott, és kövekkel ütötte-verte magát. 6Amikor messziről meglátta Jézust, odafutott hozzá, a földre vetette magát előtte, és 7hangosan kiabált: „Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!” 8Mert ráparancsolt: „Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből!” 9Meg is kérdezte: „Mi a neved?” „Légiónak hívnak – válaszolta –, mert sokan vagyunk.” 10Egyúttal nagyon kérte, ne zavarja el őket erről a vidékről. 11Ott legelészett a hegyoldalon egy nagy sertéskonda. 12„Küldj a sertésekbe – kérték –, hadd szálljuk meg azokat.” 13Megengedte nekik. Erre a tisztátalan lelkek kimentek (az emberből), és megszállták a sertéseket. Erre a mintegy kétezer sertésből álló konda a meredekről a tóba rohant, s vízbe fulladt. 14A kanászok elfutottak, s elvitték a hírt a városba és a tanyákra. Az emberek jöttek, hogy megnézzék, mi történt. 15Jézushoz érve látták, hogy akit azelőtt egy légió tartott megszállva, most ott ül felöltözve, eszének birtokában. Erre megijedtek. 16A szemtanúk elbeszélték nekik, mi történt a megszállottal és a sertésekkel. 17Arra kérték, hagyja el határukat. 18Amikor beszállt a bárkába, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. 19Nem engedte meg neki. „Menj haza a tieidhez – mondta neki –, s beszéld el, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, hogyan könyörült meg rajtad.” 20Az el is ment, és Dekapoliszban mindenütt híresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Mindenki csodálkozott.

Jairus leánya és a vérfolyásos asszony.

21Amikor Jézus a bárkával ismét átért a túlsó partra, a tó partján nagy tömeg sereglett köré. 22Ekkor jött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta, lába elé borult, 23és igen kérte: „Halálán van a lányom. Gyere el, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.” 24El is ment vele. Nagy tömeg kísérte, ott tolongtak körülötte. 25Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, 26és sokat kiállt az orvosoktól, mindenét rájuk költötte, de semmi javulás nem mutatkozott, inkább romlott az állapota. 27Hallott Jézusról, azért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. 28Így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” 29Rögtön meg is szűnt a vérfolyása, érezte testében, hogy meggyógyult. 30Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. A tömeghez fordult: „Ki érintette meg a ruhámat?” 31Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, mégis kérdezed: Ki érintett meg?” 32De ő körülnézett, hogy lássa, ki volt az. 33Az asszony félve, remegve – mert hisz tudta, hogy mi történt vele – előlépett, leborult előtte, és őszintén bevallott mindent. 34Ő megnyugtatta: „Leányom, hited meggyógyított. Menj békével, és maradj egészséges!” 35Még beszélt, amikor a zsinagóga elöljárójának házából jöttek és közölték: „Meghalt a lányod. Minek fárasztanád tovább a Mestert?” 36A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!” 37Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek nem engedte meg, hogy vele menjen. 38Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy sírást-rívást, sok siratót, jajgatót találtak ott. 39Bement, s így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, mit sírtok? A kislány nem halt meg, csak alszik.” 40Erre kinevették. Ő azonban mindenkit kiküldött, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement abba a helyiségbe, ahol a kislány feküdt. 41Megfogta a kislány kezét, s így szólt hozzá: „Talita kum”, ami annyit jelent: „Kislány, parancsolom, kelj föl!” 42A kislány fölkelt, és elkezdett járkálni. Tizenkét éves lehetett. A nagy csodálkozástól azt se tudták, hová legyenek. 43De ő szigorúan meghagyta nekik, hogy senki se tudjon a dologról, aztán még figyelmeztette őket, hogy azonnal adjanak a kislánynak enni.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF