A vihar lecsendesítése.

³⁵Aznap alkonyatkor így szólt hozzájuk: „Keljünk át a túlsó partra.” ³⁶Erre elbocsátották a népet, és magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is csatlakoztak. ³⁷Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. ³⁸Felkeltették: „Mester – kérdezték –, nem törődöl vele, hogy elveszünk?” ³⁹Erre fölkelt, parancsolt a szélnek, és utasította a tavat: „Csendesedj! Némulj el!” A szél elült, s nagy nyugalom lett. ⁴⁰Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek ennyire? Még mindig nincs bennetek hit?” ⁴¹Nagy félelem fogta el őket. „Ki ez – kérdezték egymástól –, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?”

A gadarai megszállott.

5 ¹Átértek a tó túlsó partjára, a gadaraiak vidékére. ²Amint kiszállt a bárkából, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállott ember jött szembe vele. ³A sírboltokban lakott, és még lánccal sem tudták fogva tartani. ⁴Már sokszor megbilincselték és láncra verték, de széttépte a láncokat, összetörte a bilincseket. Senkinek sem sikerült megfékeznie. ⁵Éjjel-nappal állandóan sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott, és kövekkel ütötte-verte magát. ⁶Amikor messziről meglátta Jézust, odafutott hozzá, a földre vetette magát előtte, és ⁷hangosan kiabált: „Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!” ⁸Mert ráparancsolt: „Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből!” ⁹Meg is kérdezte: „Mi a neved?” „Légiónak hívnak – válaszolta –, mert sokan vagyunk.” ¹⁰Egyúttal nagyon kérte, ne zavarja el őket erről a vidékről. ¹¹Ott legelészett a hegyoldalon egy nagy sertéskonda. ¹²„Küldj a sertésekbe – kérték –, hadd szálljuk meg azokat.” ¹³Megengedte nekik. Erre a tisztátalan lelkek kimentek (az emberből), és megszállták a sertéseket. Erre a mintegy kétezer sertésből álló konda a meredekről a tóba rohant, s vízbe fulladt. ¹⁴A kanászok elfutottak, s elvitték a hírt a városba és a tanyákra. Az emberek jöttek, hogy megnézzék, mi történt. ¹⁵Jézushoz érve látták, hogy akit azelőtt egy légió tartott megszállva, most ott ül felöltözve, eszének birtokában. Erre megijedtek. ¹⁶A szemtanúk elbeszélték nekik, mi történt a megszállottal és a sertésekkel. ¹⁷Arra kérték, hagyja el határukat. ¹⁸Amikor beszállt a bárkába, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. ¹⁹Nem engedte meg neki. „Menj haza a tieidhez – mondta neki –, s beszéld el, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, hogyan könyörült meg rajtad.” ²⁰Az el is ment, és Dekapoliszban mindenütt híresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Mindenki csodálkozott.

KNB SZIT STL BD RUF KG