Keresés a Bibliában

Zakeus.

19 1Aztán odaért Jerikóba és végigment rajta. 2Élt ott egy Zakeus nevű tehetős ember, a vámosok feje. 3Szerette volna látni Jézust szemtől szemben, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű volt. 4Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia. 5Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: „Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom.” 6Erre az gyorsan lemászott, és boldogan fogadta. 7Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték, hogy bűnös emberhez tér be megpihenni. 8Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Íme, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.” 9Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. 10Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett.”

Példabeszéd a minákról.

11Mivel már közel jártak Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy az Isten országa hamarosan megvalósul, egy másik példabeszédet is mondott hallgatóinak: 12„Egy főember – kezdte – messze földre indult, hogy királyságot szerezzen magának, s aztán visszatérjen. 13Magához hívatta tíz szolgáját, adott nekik tíz minát és így szólt hozzájuk: Kamatoztassátok, míg vissza nem térek. 14Polgártársai gyűlölték, ezért követséget küldtek utána és tiltakoztak: Nem akarjuk, hogy királyunk legyen. 15Mégis megszerezte a királyságot és visszatért. Hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki hogyan forgatta. 16Jött az első, s így szólt: Uram, minád tíz minát hozott. 17Jól van, derék szolga! – felelte neki. – Mivel a kicsiben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett. 18Jött a második is: Uram – mondta –, minád öt minát jövedelmezett. 19Ennek ezt válaszolta: Téged öt város fölé rendellek. 20Végül jött a harmadik és így beszélt: Uram, itt a minád! Kendőbe kötöttem és eldugtam, 21féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy. Fölveszed, amit nem te tettél le, és learatod, amit nem te vetettél. – 22A magad szájából ítéllek meg – mondta neki –, te mihaszna szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok. Fölveszem, amit nem én tettem le és learatom, amit nem én vetettem. 23Miért nem adtad hát oda pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza? 24Ezzel a körülállókhoz fordult: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok oda annak, aki tíz minát kapott. 25Azok megjegyezték: Uram, neki már tíz minája van. – 26Mondom nektek, hogy akinek van, az kap, akinek meg nincs, attól azt is elveszik, amije van. 27Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyen, vezessétek ide, és öljétek meg a szemem láttára.”

IV. JÉZUS JERUZSÁLEMBEN

Ünnepélyes bevonulás Jeruzsálembe.

28Azután, hogy ezt mondta, folytatta útját Jeruzsálem felé. 29Amikor Betfagé és Betánia közelében ahhoz a hegyhez ért, amelyet az Olajfák hegyének hívnak, elküldte két tanítványát 30ezzel a megbízatással: „Menjetek el a szemközti faluba. Ahogy odaértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide. 31Ha valaki megkérdezné tőletek: Miért oldjátok el? –, így feleljetek: Szüksége van rá az Úrnak.” 32A két tanítvány elment, s úgy talált mindent, ahogy mondta nekik. 33Amikor eloldották a szamarat, gazdájuk megkérdezte: „Miért oldjátok el a szamarat?” 34„Szüksége van rá az Úrnak” – válaszolták, 35és elvezették Jézushoz. Aztán ráterítették ruhájukat a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust. 36Amikor elvonult, ruhájukat az útra terítették előtte. 37Már közel jártak az Olajfák hegyének lejtőjéhez. Egyszerre a nagy sereg tanítvány hangosan áldani kezdte örömében az Istent a sok csodáért, amelynek szemtanúja volt: 38„Áldott az Úr nevében érkező király! – kiáltozták. Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!” 39A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: „Mester, hallgattasd el tanítványaidat!” 40„Mondom nektek – felelte –, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.”

Jézus megsiratja Jeruzsálemet.

41Amikor közelebb érve megpillantotta a várost, megsiratta. 42„Bárcsak te is felismernéd – mondta – legalább ezen a napon, ami békességedre volna. De el van rejtve szemed elől. 43Jönnek napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol. 44Eltipornak gyermekeiddel együtt, akik falaid közt élnek, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.”

A kereskedők kiűzése a templomból.

45Aztán bement a templomba és kiűzte onnan a kereskedőket. 46„Írva van – mondta nekik –: házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek.” 47Ott tanított mindennap a templomban. A főpapok és az írástudók az életére törtek, 48de nem tudták, mit tegyenek vele. Mert az egész nép a szavain csüngött.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF