Az elsőszülöttek megfenyegetése.

11 ¹Az Úr így szólt Mózeshez: „Még egy csapást hozok a fáraóra és az egyiptomiakra, akkor majd elbocsát benneteket, sőt, maga fog elűzni. ²Szólítsd fel tehát sürgősen a népet: a férfiak és a nők kérjenek szomszédaiktól és szomszédasszonyaiktól ezüst­ és aranydolgokat.” ³Az Úr jóakaratra hangolta az egyiptomiakat a nép iránt. Mózesnek is nagy tekintélye volt a fáraó hivatalnokai és népe előtt. ⁴Mózes kijelentette: „Ezt mondja az Úr: éjfélkor végigvonulok Egyiptomon. ⁵Minden elsőszülött meghal Egyiptom földjén: a fáraó elsőszülötte is, akinek a trónján kellene ülnie, és a darálóhoz állított rabszolganő elsőszülötte is: azonkívül minden állat elsőszülötte. ⁶Olyan sírás tör ki egész Egyiptomban, amilyen még nem volt és nem is lesz. ⁷De Izrael fiai között egyetlen kutya sem mordul rá sem emberre, sem állatra. Ebből megtudjátok: az Úr különbséget tesz Egyiptom és Izrael között. ⁸Akkor majd hivatalnokaid mind hozzám jönnek, leborulnak előttem és mondják: Vonuljatok ki, ti és az egész nép, amely téged követ. Akkor majd kivonulunk.” Ezután nagy haraggal távozott a fáraótól. ⁹Az Úr még ezt mondta Mózesnek: „A fáraó nem hallgat rátok, hogy csodajeleim sokszorozódjanak Egyiptom földjén.” ¹⁰Mózes és Áron véghezvitték mindezeket a csodákat a fáraó előtt. Az Úr azonban megkeményítette a fáraó szívét és nem engedte el Izrael fiait országából.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet